Vissza az elõzõ oldalra
 

Érted Szól
  IX. évfolyam - második szám - 1998. október 21.
Mottó : Olvassa el a betegtájékoztatót,
vagy kérdezze meg kezelõorvosát.
(Csak külsõleg!)

  Néhány szó a TMD klubjairól
    Rövid leszek. A TMD a hagyományos rendezvények mellet (Fesztivál, Olimpiák) a klubjaival büszkélkedhet (talán már sok a múlt id?), amely a tagság különböz? igényeit próbálja közvetlenebb úton kielégíteni. Újra kéne indítani a köröket, egyszóval az a kevés m?köd?képes mellett, ami még leledzik imitt-amott. Pl. A Közgáz Klub. Miért e tétlenség? Talán érdektelenség, pénzhiány, az alapítványok hiányos támogatása, kevés pályázat stb.
De  vegyük sorra hogy mi van és, hogy ha igény is lesz rá, mi kéne legyen.
Közgáz Klub – a Temesváron tanuló közgázas „tanulók” érdekvédelmi csoportosulása. Találkozókat szerveznek, többnyire egymás közötti kapcsolatok, megismerés a cél. El?adásokat is szerveznek olykor. Kedden esténként van találka, figyeld a plakátokat, ha érdekel a dolog. Mindenkor szeretettel elvárnak, nemcsak közgázasokat.
Pszicho Kör – el?adásokat, tréningeket szerveznek. Érdemes elmenni, mivel érdekes témában érdekes dolgokat tárgyalnak a résztvev?k. Általában havonta sikerül összehozni egy el?adást. Résztvev?kre lenne szükség.
Filmklub – Valamikor színvonalas klubnak számított; m?vészfilmeket, a mozgókép különlegesebb megnyilvánulásait sikerült bemutatni. Újraindítása már megkezd?dött, segítségre ugyan még szükség lenne.
Öko Klub – Beindul az idén egy el?adássorozattal.
Gyere Te Is Túrázóklub -– Régi klubról van szó; még a TMD ?skorában alakult azok számára, akik unták egyedül vagy kettesben járni a természetet, hegyeket völgyeket. Olyan csapat alakult ki, amelynek voltak állandó tagjai és ugyanakkor minden kiruccanáskor kerültek soha-nem-látott emberek is. A kirándulások témája változatos volt – „kazós” hétvégi üdülést?l a durci hegyitúráig minden el?fordult, lehet?ségek szerint. Aztán a klub némi haldoklásba kezdett, ezért a TMD vezet?sége némi mesterséges légzéshez folyamodott és az elmúlt évben megpróbálta feltámasztani. Hogy a m?velet sikerül-e, idén fog kiderülni és rajtatok, tekerg?kön múlik. Fontos dolog, hogy egy ilyen klubnak pénzt is lehet imitt-amott megpályázni, tehát olcsóbban megúszhatjátok ugyanazt a túrázást.
A szép kort megért Látóhatár irodalmi vitakörnek is ugyanilyen inkubátorra van szüksége, vagy esetleg egy transzfúzióra friss vérrel. Már 20 éves múltja van és számos híres meghívottal büszkélkedhetett. Apropó transzfúzió.
A friss Orvosi Klub is friss embereket keres orvosi témájú el?adások megszervezésére.
TEKMEK – Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége – elmélkedések, el?adások meghívott el?adókkal, néha videózás a vallásról, és nem csak, közben egy-egy buli (de csak azoknak, akik tudnak úgy bulizni, hogy a teremben nem dohányzunk és mell?zzük az alkoholt is ), kirándulások, kapcsolatápolások más egyetemi központokban lév? vallásos ifjúsági csoportokkal. Összejövetelek csütörtök esténként 8,00 órától az erzsébetvárosi (Pia?a B?lcescu (Lahovári tér) str. 1 Decembrie nr. 1) tarttatnak.
Táncház – az egyetemi központok közül Temesváron m?ködik a legnagyobb régiséggel; általában hetente egyszer folyik a pattogtatás, és ezenkívül m?ködik egy intenzív tánccsoport is, heti 3 „edzéssel”. B?vebb beszámoló majd a jöv?ben, amikor letisztul a helyzet  (helyszín, vezet?k, id?pont satöbbi).
Örömmel vettük tudomásul, hogy megalakult a Gólya Klub. Hajrá fiúk!
Szabócs a Kuruc.
Visszaaaa!

G-ÓLYA-TÁB-OR
        Mondhatnánk így indult el szinte ez a tábor, de szerintem sikerült megszabadulni a dadogástól útközben. He. A Gólyatábor újraszervezésének ötlete ugyanis (állítólag) már a tavaly is megvolt, de nem vált valóra. Hmm, ezt talán nem kellett volna megírni, de így volt. A fontosabb dolog az, viszont , hogy az idén lett. Ez is Elnök Úrnak köszönhetõen. Szerintem. De nem csak neki. Volt még sok szimpatizáns is, akik nevét sok betûbe kerülne le- vagy beírni.
A lényeg abban állt, hogy volt: 18 gólya és 4 szervezõ. A program? … bukdácsolt, de fasza. Benne sok-sok szívatás egyesek szerint, de szerintem (megint) szívatásokon nevetve (is) jobban megismertük egymást.
Indulni  szombaton reggel  (okt.10) indultunk, de egész úton azon töprengtünk (mármint mi, szervezõk), hogy milyen is lenne, ha még egyet-mást el tudtunk volna intézni. Ide tartozik az is, hogy jó lett volna (ha lett volna idõ erre) egy nappal hamarabb kibérelni a szobákat, elintézni a kajáltatást stb. A megérkezéssel sem lett volna probléma, ha nem ered el az a fránya szemerkélõ esõ. De mi reméltünk ennél rosszabbra is, ezért nem szomorodtunk el. Nálam például (jobban mondva az én hátizsákomban ami a V. Lóri hátát húzta) volt viharkabát is. De másnál nem volt, hehe, így hát én sem vettem fel. De akkor sem áztunk bõrig. Inkább í-ztünk.
Megérkezés, elszállásolás hamar megtörtént. Ezután nem mindenen vettem részt, ezért bõvebben nem nyilatkozhatom. Ami talán a gólyák emlékezetében megmarad itt következik: felkelés, lefekvés, buli, vetélkedõk, az ún. kommandó (eredetileg  rohampályának neveztetett el), egymással dumálgatás, kérdezz - õszintén válaszolok játékok, foci, röplabda, gólyaindulók ill. zászlók bemutatása, díjazások, no meg nem kifelejtendõ a reggeli torna sem (ahol én személy szerint nagyon meglepõdtem).
„Kábé” ennyi a programokról. Aki nem volt ott szerintem megbánhatta. De nagyon. Ja, fentrõl kifelejtettem a kaját is, ami nagyon-nagyon finom volt (és talán elég is) — ezt állíthatja a sok elhízott gólya is. Na meg  a szállást is kifelejtettem megemlíteni. Az is megfelelõ volt. Értsd: ágy puha, víz meleg (is), ágynemû tiszta, szoba tiszta (amíg el nem telt egy-két versenyszám és át nem öltöztünk). Ami kellemesen meglepett: emberek megértõek, vendégszeretõk, mosolygósak, néha elnézõek.
Mindez ami itt megemlítõdött hazugcumival a szájban zajlott le mindenki számára többnyire. Néhányan cumifüggõek is lettünk, olyannyira, hogy itthon sem tudunk mindig meglenni nélküle.
No de vasárnap sajnos már kellett is visszaindulni (a  fene egye meg a hétfõi órákat — gondolták sokan). Végül is annyira jól esett mindenkinek „gyerekeskedni”, játszani, együtt lenni. Ergó nem azzal a vonattal jöttünk haza amivel terveztük, hanem egy késõbbivel. Az út hazafele már vidámabban telt: énekeltünk, nevettünk, Évát emelgettük át az ülésen stb.
Aki volt a gólyatáborban az még egy plusz jutalomban is részesült: az Elnök Úr kifizette nekik a beiratkozási díjat a TMD-be. Ezért is bánhatják azok akik nem jöttek el, mert akinek TMD tagságija van az fél áron mehet be a bulikra is amit a TMD szervez.
-Sniffles-
Visszaaaa!

 · mi is ez a tábor, kinek szól, miért fontos
Ha az átlagembertõl megkérdik, mi az, hogy gólya, valószínûleg arra a bizonyos költözõ madárra gondol, melyrõl gyermekkorában oly sok állatmesét hallott. Csakhogy e népszerû madárfaj nevével mást/másokat is meg szoktak illetni. Röviden el is magyarázom. Amikor a végzõs diáknak csengõzsivaj közepette “diszkréten” tudtára adják, hogy a líceumban nincs többé szükség rá, valahogy úgy érzi magát, mint az a gólya, amely a tél hidege elõl menekül nyári fészkébõl. Célja valószínûleg egy újabb fészek, csakhogy ez a fészek már nem ott van, ahol a régi – sokkal messzebb. Például egy egyetem bentlakásában, mondjuk Temesváron. Ezek a gólyák kezdetben szinte senkit sem ismernek új környezetükben, ezért segítségükre lehet egy olyan “menedékház”, mint a TMD, ahol megismerkedhetnek a többi, hasonló sorban sínylõdõ gólyával. S hogy e folyamatot gördülékenyebbé tegyék, a TMD-sek Gólyatáborokat szerveznek.
Nos, akkor lépjünk a konkrét idõsíkba, s álljunk meg az 1998. címû fejezet október 10-11-es alfejezeteinél. Ugyanis ekkor zajlott le a TMD II. Gólyatábora Buziásfürdõn (az elsõ két évvel ezelõtt esett meg, a tavalyi elmaradt), ahová egy kb. 20 tagú gólyasereg vonult el egy pár “tisztességben megöregedett” véngólya társaságában (gondolok itt a szervezõkre is).
A  tábor lényege, jelzem még egyszer, az volt, hogy megismerjük egymást, kapcsolatba lépjünk egymással, hiszen mindannyian úgymond “hasonló cipõben járunk”: magyarok vagyunk, egyetemisták, zöldfülûek is, ha akarjátok… Aki úgy érezte, hogy tagja akar lenni annak a közösségnek, ahová tartoznia kéne, s ahol szívesen fogadják (no, meg volt egy kis zsebpénze), az eljött. S most utólag, merészen állíthatom azt, hogy senki sem tért haza keserû szájízzel (legalábbis a kajától biztos nem).
· milyennek tûnt a társaság (vélemények), milyen mélyre hatoltak az ismerkedések
Kétnapos programról volt szó, mely két napot egy zárt körû éjszakai buli hidalt át. A kitûzött vetélkedõk, szórakoztató foglalatosságok alkalmat adtak a közelebbi ismerkedéshez. Ebben alapvetõ támpont volt a véletlenszerû csoportra osztás, a csapatszellem, valamint a kimondott ismerkedõ játékok. Úgy tûnik, az erre szánt erõfeszítések meghozták gyümölcsüket: az emberkék nagytöbbsége a társaságnak legalább ¾-ével kíván továbbra is közvetlen kapcsolatban maradni.
· a programok hogyan érintették a résztvevõket (“rendezvények” lajstroma)
A programok igyekeztek a szellemesség jegyében zajlani. Ennek az elképzelésnek többé-kevésbé meg is volt a várt hatása. Hogy miért többé-kevésbé, arra még a továbbiakban visszatérek. Ahogy most, két nap távlatában visszaemlékszem, eszembe jut a faragás, a pantomim, a kommandó, a foci- és röplabda bajnokság, no meg a buli, s nem utolsósorban a vasárnap reggeli tornásztatás (valószínûleg a szombat éjjeli buli fáradtságainak kiheverésére szolgált – logikusabb magyarázatot erre nem találtam, talán nincs is; a szívatás mindenképpen benne volt, az biztos). Volt ott még szobrozás, gólyahimnusz és -zászlóavatás, minden marhasággal, ami itt szóba jöhet. Most nem is az a lényeg, hogy a programot á-tól z-ig felvázoljam, hanem az, hogy a gólyák többsége elégedett volt a mûsorral. Sokan minõsítették változatosnak, sokszínûnek ezt a két napot. Az ötletek jók voltak, annak ellenére, hogy a kivitelezés, megvalósítás itt-ott sántított.
· nyilatkozatok, vélemények a szervezõkrõl/fõnökökrõl (minden, ami belefér), KRITIKÁK
Minthogy a gólyákról már szóltam, hadd essék szó a szervezõkrõl is, hiszen nélkülük mindez nem valósulhatott volna meg. S itt nemcsak az átlaggólya szemszögét szeretném ismertetni, hanem azokét is, akiknek véleménye, meglátása eltér ettõl.
A szervezõk igyekeztek kötelességüknek, feladatuknak eleget tenni, s azt hiszem ez sikerült is. Ezzel tehát nem is lett volna baj, viszont a gyakorlatba helyezés, az, ahogyan azokat a valóban jó, frappáns ötleteket a “vendégek” elé tálalták, nem volt az igazi. Nem volt meg egy valódi, belülrõl jövõ közeledés “fentrõl lefelé”, annak ellenére, hogy a szándék megvolt rá. Nem kellett volna létezzen egy felsõ/alsóbbrendûség a szervezõk és a gólyacsapatok között – ez határozottan érzõdött. Egyet lehet érteni azzal, hogy rendre, vezetõ(k)re szükség van, de ezt a tényt/szükségletet/adottságot – nem tudom minek nevezni – sokkal elõnyösebb lett volna láthatatlanná (nem hatástalanná!) tenni. Biztos vagyok benne, hogy lett volna rá mód. Például, ha a szervezõstáb is részt vesz az általuk megrendezett mûsorokban, alakíthattak volna egy saját csapatot – mi akadálya lett volna ennek? Úgy érzem, hogy a gólyák szívesen fogadták volna, ha a vezetõkhöz is ugyanúgy (v. legalább hasonlóan) viszonyulhatnak, mint társaikhoz. De ehhez az iniciatívát “föntrõl” kellett volna megadni. Ezzel pedig egyik fél sem veszített volna – a gólyák nagyobb támogatást, a szervezõk pedig egy átfogóbb, tisztább képet szereztek volna a fiatal gólyákról (megeshet, hogy a TMD aktivitás-színvonalán javíthattak volna ezzel, vállalkozó szellemû embereket fürkészhettek volna ki hatékonyabb módon).
· végsõ konklúzió
Mindent egybevetve, a tábor az elvárásokat mindenképpen teljesítette. Mint fiatal gólya, határozottan állíthatom, hogy az effajta táborokra feltétlenül szükség van, lényegesek a közösség kialakításban. S mindezt egy könnyed, élménydús módszerben valósítja meg. Még annyit hadd mondjak el, hogy sajnálhatja, aki nem jött el…
–tily–
Visszaaaa!

 Hétvégi hurka
 Elõveszem a szagtalanító sprayt és magam felé közelítve, többszörös merényletet követek el a testnedveimbõl táplálkozó lények ellen. Élet és halál uraként egyetlen hosszú gombnyomással pusztítom el személyes bioszférámat, gombákat-baktériumokat-ízeltlábúakat, válogatás nélkül, egészen addig, amíg a kifröstetõ gáz már könnyesre csípi a szemem, szõrtüszõimben pedig vékony fehér porréteg telepedik meg. Egy utolsó illatcsorrantással bekenem orromat, homlokomat majd a nyakamat is jól bedörzsölöm. Befödöm a gyilkos palackot, majd hirtelen mozdulattal és utálatos reccsenéssel elnyomok egy csótányt a sárga falon. Halk koccanással helyére kerül a palack, begombolom ingem, megpödröm bajszam,. Kevés izzadságot érzek hátamon és derekamon, hát jól meglapogatom az inget, hadd szívja fel. Fülcimpám mögött felfedezek futkorászó ujjaimmal egy kiszáradt koszdarabkát; sercegve válik le a bõrömrõl. Néhány hajszál ereszkedik alá a kagyló irányában, tökéletes csendet hagyva maguk után. Majd a langyos víz felkapja és körbehordozza õket, várva a megfelelõ pillanatot, amikor a mélybe csusszanhat velük. Körmömmel lekapargatom a szappanba ragadt szakálldarabkákat, és a hajszálak után dobálom egyenként. Az illatköd lassan felszáll, és megpillantom a tükörben dagadozó orromat. Elfordítva fejem, megigazítom fülhajamat, lepallom a fénylõ vízcseppeket pofaszakállamról – rendetlenül ugrálnak szanaszét a vállamra, a falra, tükörre, fogkefe hegyére.
Kolbászfesztiválra készülök, Békéscsabára.
-bacsa-
Visszaaaa!

 Számítógép/Játszógép
Manapság annyira elterjedtek a számítógépes játékok, hogy egyszerûen nem lehet figyelmen kívül hagyni õket. Szinte mindenki játszott már legalább egyszer egy számítógépes játékot, ha egyebet nem, akkor a Windows-os Solitaire-t, vagy hasonszõrû társait.
A számítógépes játékok minden fejlõdési stádiumban jelen voltak. Volt ki hamarabb, volt ki késõbb ismerkedett meg velük. Volt aki már a ZX Spectrum, HC, Commodore 64 kategóriából való számítógépen játszott lebilincselõ játékokat. A gyümölcsszedõs, pontgyûjtögetõs paneljátékoktól a helikopterszimulátorokig (!).
Van, akinek a számítógépes játékok 286-os számítógépekkel egy idõben népszerû számos játékkal kezdõdtek, vagy vannak az egészen újak, akik már a modern számítógépekkel és az egyre jobb játékokkal ismerkedtek meg elõször.
De kik voltak az elsõk? Legelõször az 1950-es évek végén kifejlesztett  minikomputerek tették lehetõvé a számítógépes játékokat. Az elsõ „hackerek”, az MIT Tech Model Railroad Club tagjai által fejlesztett elsõ programok is játékok voltak. 1962-ben jelenik meg az elsõ számítógépes játék, a Spacewar, alapverziója a késõbb Asteroids néven megismert arcade (lövöldözõs) játéknak, amelyet egy 120 ezer dolláros DEC PDP 1-en játszottak.
A tervezõk már korán felismerték, hogy az akció a fõ elem, a számukra érdekes lehetõségek a gépnek  nem abban a képességében rejlettek, hogy ki tud számítani dolgokat., hanem abban, hogy olyan akciókat képes megjeleníteni, amelyekben emberek is részt vehetnek.
1960-ban már voltak olyan sakkprogramok amelyek képesek voltak legyõzni az embert. Az Adventure-t, az elsõ számítógépes szerepjátékot, is ilyentájban fejlesztették ki mégpedig a stanfordi egyetemen, amelyben a játékos rövid mondatok beírásával irányítja a szereplõt a díszletek közt, különbözõ rejtvények megoldására. Érdekes dolognak számított 1970-ben a John Conway, brit metematikus által írt LIFE, egy sejtnövekedést szimuláló program , amellyel vég nélkül lehetett matatni és szórakozni.
A hetvenes években megjelentek a videojátékok, és a személyi számítógép. Az elmúlt tíz évben pedig, ahogy a számítógépek kapacitása megnõtt, a játékok is fejlõdésnek indultak.
Csak érdekességképpen említem meg, hogy 1992-ben mintegy négyezer számítógépes játék jelent meg, a több ezerre tehetõ ingyenes játékon kívül. A Computer Gaming World magazin hét típusba sorolja a jelenlegi mezõnyt: akció/arcade, kaland, szerepjáték kaland, szimulációs, sport, stratégiai és háborús. A kategóriák között természetesen sok az átfedés.
Azt, hogy a számítógépes játékok készítése is egyfajta mûvészet – akár nevezhetnénk a nyolcadik mûvészetnek is – igazolja az a tény is, hogy az effajta játékok világában az olyan tervezõket, min Roberta Williams (King’s QuestÒ kalandjáték), Lord British (UltimaÒ), Will Wright (SimCityÒ szimulációs-stratégiai program) egyéni látásmóddal rendelkezõ, nagyra becsült mûvészekként tartják számon.
(a Replika társadalomtudományi folyóirat  nyomán)
– tofy –
Visszaaaa!

 Széleslátókörû emberek figyelmébe
“Tudom, hogy az egyetemek már rég nem terjesztik a fényt. Mindenki ráunt a tudományos specializálódásra és a racionális intellektuallizmusra. Olyan igazságról akarunk hallani, amely nem beszûkít, hanem kibõvít, nem elsötétít, hanem kivilágít, és nem folyik át az emberen, mint a víz, hanem csontunkig-vérünkig belénk ég.” – C. G. Jung.
Ha a pszichológiáról és a Pszichó-körrõl kell beszélnem nem mondhatok el mást csak az én személyes kapcsolatomat velük. Itt, Temesváron találkoztam elõször úgy ezzel a fogalommal, hogy nem ijesztett meg, hogy nem tûnt valami megfoghatatlan és csak beavatottaknak szóló tudománynak. És ugyanakkor  itt, és ezen a fogalmon keresztül találkoztam valamivel, ami “elszédített”, és aminek következtében megváltozott, megváltoztattam az egész életem.
Nem hittem és most sem (nagyon) hiszek a nagy szavaknak, a fennkölt eszmék hírdetésének, ellenben hiszek az emberekben. Szép szavakat, és hangzatos megfogalmazásokat hallottam a pszichológiáról és a Pszichó-körrõl is. Ellenben volt még valami, voltak érdekesnek tûnõ Pszichó-kör témák és voltak emberek, akik kedvéért érdemesnek tûnt elmenni. És számomra nagyon megérte. Azóta megnyílt elõttem egy más világ, csodálatos emberekkel ismerkedtem és barátkoztam meg, új lehetõségekkel találkoztam stb.
Aztán megadatott nekem az a lehetõség, hogy (ha nekik is megfelel) általam találkozhassanak a temesvári egyetemisták mindezzel. És én nem elégszem meg ennyivel. Tudom, hogy vannak diákok, akiknek vannak nagyon jó ötleteik, meglátásaik, gondolataik. Szeretném, ha mindezt megosztanák velem, egymással, és ha együtt tudnánk csinálni valamit, ami több annál, mint amire egy ember képes.
Aki ezzel egyet ért, és szívesen közremûködne velem, és a többiekkel az önismeret, mások ismerete stb. fejlesztésében azt szívesen látom okt. 28-án, szerdán este 8-tól a 2MV bentlakás 411-es szobájában.
Hajdú Zoltán
Visszaaaa!

 Spielberg a korongon
Az Egyesült Államokban több, mint 700 ezer, Japánban 1 millió "asztali" DVD-lejátszót vásároltak fel egy év alatt. És általában azok tették, akiknek már volt hagyományos videójuk.
A CD-hez hasonló, de jóval több "anyag" tárolására való optikai lemez a videózásnak lett kitalálva. A videoCD legnagyobb problémája az volt, hogy egy normális hosszúságú (90-120 perces) film nem fért el csak 3-4 vagy még több korongon, a minõség pedig alig lépte túl egy átlagos videokazetta által nyújtott élményt.
A nagyszámú lejátszók eladása még nem minden; a filmgyártóknak is nyereség jár. Márpedig a CD-hez hasonlóan, a DVD-rõl való másolás (akár szalagra, akár DVD-re) elméletileg minõségromlás nélkül lehetséges. Ez pedig a világ olyan helyein is önkényes másolgatáshoz vezet, ahol sokkal szigorúbbak a jogdíj-törvények és a büntetések, mint mifelénk. Ebbõl következett az a vonakodás, amit a nagy filmforgalmazók tanúsítottak az új technológia iránt. A másolásvédés érdekében megszületett néhány olyan sajátos videolemez-típus, mint a DIVX (Digital Video Express), ami egy kölcsönzési rendszeren alapszik, melyet közösen találtak ki elektronikai áruforgalmazók, ügyvédek és olyan filmforgalmazók, mint a Buena Vista, a Universal, a Paramount vagy Spielberg DreamWorks-sza. A rendszer beindítása 1997-ben történt, és 1998 elején általános bevezetést szerettek volna elérni. A lényeg az, hogy egy újfajta DVD-játszó a lemezt lejátszás után 48 órával "elnémítja", és ez csak újabb pénz lefizetése után hozható helyre. Persze az efféle lemez jóval olcsóbb: öt dollárkát kérnek érte mindössze, a normál DVD 25 dollárkás árával szemben. Az újfajta DVD-játszók egyedi jelöléseket, "vízjelt", DES-védelmet (Data Encription Standard) és egyéb másolásvédelmi eljárásokat alkalmaznak - ezalatt az Interneten külön web-oldalak foglalkoznak a DIVX feltörésével...
Mindezek okozzák, hogy egész Európában eddig alig 200 film jelent meg DVD-n, amit 2-3 hónap alatt (egy rövid nyári vakációban) normális körülmények között végig lehet nézni.
Ezekután jöjjön egy kis PRO is. A DVD video-szabvány 32 nyelvû feliratozást (persze nem egyszerre az összeset), 8 féle eredeti hangot biztosít; több szögbõl megnézhetõ jeleneteket ("multi-angle function"), többféle történetfolyamatot ("multi-story function") és egyéb csodákat préselnek bele a korongokba. Másfelõl, a CD-hez hasonlóan létezik az ún. DVD-ROM is, mint számítógépes (csak olvasható) háttértároló, 1700 és 2700 Kbyte/másodperces (!) átlagos átviteli sebességgel, és az olvasók simán elfogadják a jó öreg CD-t is. (A CD-ROM olvasók "egyszeres" sebessége 150 Kbyte/sec, tehát a fenti sebesség egy kb. 20-szoros CD-olvasó sebességének felel meg.) A technológia irányelveit az 1996-ban megjelent "A" könyv tartalmazza.
A DVD-RAM, azaz többször írható lemez szabványáért jelenleg is folyik a harc a Matsushita, Toshiba, Hitachi és Panasonic (csupa vágottszemû...) között - lásd a majdani "E" könyvet. Különbözõ cégek bemutattak 3,95 gigabyte/oldal és 5,2 gigabyte/oldal méretû nagyobb ill. kisebb sebességgel és pontossággal dolgozó DVD-RAM lemezeket és olvasókat-írókat. Ám az egyik legfontosabb kritérium az lenne, hogy egy kb. 5,2 Gbyte helyet elfoglaló 2 órás mozifilm "beleférjen" egy ilyen újraírható lemezbe. A jelenlegi egyoldalas DVD-RAM kapacitása 2,6 Gbyte, ami eképp adattárolásra megfelel, de mozifilmek másolgatására kevés. Ám a Panasonic ígérgeti, hogy az író és olvasó lézernyaláb hullámhosszának kurtításával (ún. kéklézer-technológiával) sikerül megugrasztani a lemezek férõhelyét. Ne felejtsük: itt az újraírható lemezek méretérõl volt szó.
Természetesen mindegyik cég tervezi a DVD-RAM direkt csatolását digitális kamerákhoz, mûholdas tv-vevõkhöz és még ki tudja mihez.(Na jó, nálunk azért nem épp olyan természetes.)
A DVD-ROM szép lassan kitúrja a piacról a saját nagyapját, a nálunk alig nemrég berobbant CD-ROM-ot. Az EÁ-ban 1997-ben kb. 3öö ezer számítógépbe épített DVD-ROM olvasót adtak el, és ez a szám rohamosan nõ. Ilyen-olyan társaságok becslése szerint 2002-re a világon 53 millió készülék fog kerregni. (Romániánkat valószínûleg nem számolták ebbe bele.)
Az egyoldalas, egyrétegû DVD-ROM kapacitása 4,7 Gbyte; ez a legelterjedtebb jelenleg, ám a kétrétegû, 8,5 Gbyte-os korongok is egyre olcsóbbak. Persze, létezik már a 2 oldalas, 2 rétegû 17 Gbyte-os monstrum is, ami egy ilyen kis koronghoz mérten elég jelentõs lehetõségeket rejteget. Persze, ezek nem újraírhatók.
A könnyû kezelhetõség és az 5 és fél órás mûsoridõ illetve a több mint 25-ször nagyobb kapacitás adja meg talán az analóg, szalagos videóknak illetve a hagyományos CD-ROM-oknak a kegyelemdöfést - valamikor a következõ ezer évben.
-bacsa-
Visszaaaa!

 PROFUN ’98
Valószínûleg egyes hátakon végigfut a hideg, amikor ezt a címet meglátják, lévén hogy él még bennük a tavalyi csõd. (Az én hátamon legalábbis biztosan végig.) A többiek kedvéért elmesélném azonban, mi is az a PROFUN és miféle csõdrõl van szó.
A tavalyi Fesztivál idején, december fagyos napjaiban NEM jelent meg (a hagyománytól eltérõen) a PROFUN nevû irodalmi melléklet, mûvészeti antológia és még sok más egyben. A Fesztivál egyik kézzelfogható büszkesége mondhatnánk. (Mindenféle gúny nélkül.) Nem jelent meg, mert: mert mindössze két (2) személy szolgált írott anyaggal – akiktõl ezennel elnézést is szeretnék kérni –, mert : mert nem tudtunk egyetlen nyomdásszal sem elõre megegyezni, mert: mert megfertõzõdött – még születése elõtt – a Fesztivál alatt eluralkodó fejvesztett rohangászással, mert: mert elhittük az embereknek, hogy tényleg nade õk tényleg nem tudnak semmit alkotni amit le lehet szavakkal írni szénnel rajzolni tussal húzni, mert: mert nem fogtunk(tam) idejében hozzá a terep elõkészítéséhez (reklám, emberek nyaggatása, szabadidõ feláldozása, egyebek) egyszóval LUSTA voltam erõltetni a dolgot.
A lényeg az, hogy ezt a jótettet én személyesen nem szeretném idén is elkövetni, azaz most istenigazából meg kellene csinálnunk a lapot. Tehát az elõbbi bocsánatértesedezemet intézem a grafikusokhoz is, akik jól megdolgoztak a semmiért, valamint a legfontosabb: azon olvasókhoz, akik esetleg hiányolták a mellékletet azalatt a bizonyos borgõzös, szórakoztató és mûvelõ rendezvénysorozat alatt. Merem remélni, hogy voltak ilyen személyek, és kérem õket, ha egy mód van rá próbáljanak hozzájárulni ahhoz, hogy kilencvennyolc legyen profán esztendõ. Jó?
-bacsa-
Visszaaaa!

 

M - Bajnokság
Gyerekek!
Beindult az M-bajnokság. Tudósítások is lesznek majd az ÉSz-ben. A koordinálók a tudomásotokra hozzák a következõket:

Rájátszás: dec.7 – dec.13 elõdöntõk : A1 – B2, A2 – B1
Benevezés: 50 ezer lej okt.24.-ig
Mérkõzések idõtartama: 2X25 perc
Csapatcímek:
BSE, RMDSZ : Aradi út  2/216, 2/115, szerda és szombat táncház
Utópia A, Utópia B : 2MV/410, 9C/11, 185533 Kovács Levente
Gógólya, Gólyafos : 1C/80, 1C/27
Bolyai : 22C/7A,8B
Drótkefe : 2MV/115,414
Elmo : 7C/56,77
Csúsza : 2MV/308,414
Hunaláb : 3C/96, TMD (Szabi)
Újraindul a Totózás is (a II. fordulóvalkezdõdõen): az eredmények szólhatnak az  elsõ félidõre és végeredményre. Az elkezdési idõpont okt.26. Fõdíj: Hargitára (Téli Olimpia) ingyenjegy (ez változhat).  Az elsõ szelvény leadási határideje okt.26 este 8 óra.
Visszaaaa!

Nos, ez van kéremszépen
A TMD BILLOG pályázatot hirdet újságunk. A forrópecsét ábráját természetesen a tisztelt pályázóra bízzuk; egyetlen követelmény, hogy valamiféleképpen jelképezze a TMD-t, ám ha igazán mûvészi a billog, ez a követelmény is elengedhetõ. Ja, és TILOS a Diákszervezet elnökének vagy bármely más vezírének képmását formázni meg, hiszen ki tudja, hová kerülnek azok a pecsétek…
Ha meglesz a pályázat eredményhirdetése, a készítõnek 1 hetes ingyenes ÉSz megrendelést ajándékozunk (a hetet mi választjuk meg).
Ezenkívül, jövõ héttõl billogolás lesz a TMD irodán 10h-14h között. TMD tagoknak kedvezményes áron, gólyáknak ingyenes. Minden marhát várunk.
Egy alternatíva a billogolás mellett a fényképes igazolvány, amihez a fényképet neked kell biztosítanod minél hamarabb (3x4cm legyen, csoportképek, címlapfotók kíméljetek).

A Fesztiválra plakát pályázatot hirdet  a TMD. Határidõ október 28. Jelentkezzetek minél elõbb. Természetbeli díjazás várható. Ugyancsak Fesztiválra logó pályázatot is indítunk azonos határidõvel.

Az alakulófélben levõ Guzsalyas néptánccsoport táncpróbákat tart szerdán és csütörtökön este 20-tól 22-ig, valamint szombaton de. 11-tõl 13-ig a Diákház (Csésze) disco termében. Mindenkit szeretettel várunk, akinek legalább egyet dobban a szíve a népzenétõl, -ért; kezdõknek párhuzamosan tanítjuk az alapokat, de érdemes minél hamarabb bekapcsolódni, hogy ne legyen túl késõ behozni a lemaradást.

Audíció
Figyelem kõkemény vagy  nosztalgiázó  rokkerek! Október 26-án este a Retro Klubban a ZÖK (gy.k.  Zenei Önképzõkör) audíciót rendez videóvetítéssel, tudósításokkal.
Beugró: ingyenes.

Filharmónia:
Ion Vidu zenelíceum
Okt. 23-án du. 6 órától Beethoven  Missa Solemnis kórusmûve lesz hallható a helyi kórus elõadásában csupa 6300 lajosért (diákjegy).Szünettõl ingyért, szintén diákjegy.

ALTER-NATIVE nemzetközi rövidfilm fesztivál
Marosvásárhelyen immár hatodik alkalommal kerül megrendezésre az 5 napig tartó magas színvonalú rendezvénysorozat okt. 28-val kezdõdõen. A helyszín a marosvásárhelyi Kultúrpalota. Az az utóbbi idõben lassan már 200 rövidfilme érkezett a majdnem 40 országból származó szerzõktõl.

Visszaaaa!


CopyRight  ©  TMD - 1998 IX. évfolyam
 
Az "Érted Szól" szerkesztöi:
Tófalvi László - tofy
Jósa Csaba - bacsa
Sepsi Ádám - sniffles