Vissza az elõzõ
oldalra
IX. évfolyam - második szám - 1998. október 21.
Mottó : Olvassa el a betegtájékoztatót,
vagy kérdezze meg kezelõorvosát.
Néhány szó
a TMD klubjairól
Rövid leszek. A TMD a hagyományos rendezvények
mellet (Fesztivál, Olimpiák) a klubjaival büszkélkedhet
(talán már sok a múlt id?), amely a tagság
különböz? igényeit próbálja közvetlenebb
úton kielégíteni. Újra kéne indítani
a köröket, egyszóval az a kevés m?köd?képes
mellett, ami még leledzik imitt-amott. Pl. A Közgáz
Klub. Miért e tétlenség? Talán érdektelenség,
pénzhiány, az alapítványok hiányos támogatása,
kevés pályázat stb.
De vegyük sorra hogy mi van és, hogy ha igény
is lesz rá, mi kéne legyen.
Közgáz Klub – a Temesváron tanuló
közgázas „tanulók” érdekvédelmi csoportosulása.
Találkozókat szerveznek, többnyire egymás közötti
kapcsolatok, megismerés a cél. El?adásokat is szerveznek
olykor. Kedden esténként van találka, figyeld a plakátokat,
ha érdekel a dolog. Mindenkor szeretettel elvárnak, nemcsak
közgázasokat.
Pszicho Kör – el?adásokat, tréningeket szerveznek.
Érdemes elmenni, mivel érdekes témában érdekes
dolgokat tárgyalnak a résztvev?k. Általában
havonta sikerül összehozni egy el?adást. Résztvev?kre
lenne szükség.
Filmklub – Valamikor színvonalas klubnak számított;
m?vészfilmeket, a mozgókép különlegesebb
megnyilvánulásait sikerült bemutatni. Újraindítása
már megkezd?dött, segítségre ugyan még
szükség lenne.
Öko Klub – Beindul az idén egy el?adássorozattal.
Gyere Te Is Túrázóklub -– Régi klubról
van szó; még a TMD ?skorában alakult azok számára,
akik unták egyedül vagy kettesben járni a természetet,
hegyeket völgyeket. Olyan csapat alakult ki, amelynek voltak állandó
tagjai és ugyanakkor minden kiruccanáskor kerültek soha-nem-látott
emberek is. A kirándulások témája változatos
volt – „kazós” hétvégi üdülést?l
a durci hegyitúráig minden el?fordult, lehet?ségek
szerint. Aztán a klub némi haldoklásba kezdett, ezért
a TMD vezet?sége némi mesterséges légzéshez
folyamodott és az elmúlt évben megpróbálta
feltámasztani. Hogy a m?velet sikerül-e, idén fog kiderülni
és rajtatok, tekerg?kön múlik. Fontos dolog, hogy egy
ilyen klubnak pénzt is lehet imitt-amott megpályázni,
tehát olcsóbban megúszhatjátok ugyanazt a túrázást.
A szép kort megért Látóhatár
irodalmi vitakörnek is ugyanilyen inkubátorra van szüksége,
vagy esetleg egy transzfúzióra friss vérrel. Már
20 éves múltja van és számos híres meghívottal
büszkélkedhetett. Apropó transzfúzió.
A friss Orvosi Klub is friss embereket keres orvosi témájú
el?adások megszervezésére.
TEKMEK – Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták
Közössége – elmélkedések, el?adások
meghívott el?adókkal, néha videózás
a vallásról, és nem csak, közben egy-egy buli
(de csak azoknak, akik tudnak úgy bulizni, hogy a teremben nem dohányzunk
és mell?zzük az alkoholt is ), kirándulások,
kapcsolatápolások más egyetemi központokban lév?
vallásos ifjúsági csoportokkal. Összejövetelek
csütörtök esténként 8,00 órától
az erzsébetvárosi (Pia?a B?lcescu (Lahovári tér)
str. 1 Decembrie nr. 1) tarttatnak.
Táncház – az egyetemi központok közül
Temesváron m?ködik a legnagyobb régiséggel; általában
hetente egyszer folyik a pattogtatás, és ezenkívül
m?ködik egy intenzív tánccsoport is, heti 3 „edzéssel”.
B?vebb beszámoló majd a jöv?ben, amikor letisztul a
helyzet (helyszín, vezet?k, id?pont satöbbi).
Örömmel vettük tudomásul, hogy megalakult a Gólya
Klub. Hajrá fiúk!
Szabócs a Kuruc.
Visszaaaa!
G-ÓLYA-TÁB-OR
Mondhatnánk így
indult el szinte ez a tábor, de szerintem sikerült megszabadulni
a dadogástól útközben. He. A Gólyatábor
újraszervezésének ötlete ugyanis (állítólag)
már a tavaly is megvolt, de nem vált valóra. Hmm,
ezt talán nem kellett volna megírni, de így volt.
A fontosabb dolog az, viszont , hogy az idén lett. Ez is Elnök
Úrnak köszönhetõen. Szerintem. De nem csak neki.
Volt még sok szimpatizáns is, akik nevét sok betûbe
kerülne le- vagy beírni.
A lényeg abban állt, hogy volt: 18 gólya és
4 szervezõ. A program? … bukdácsolt, de fasza. Benne sok-sok
szívatás egyesek szerint, de szerintem (megint) szívatásokon
nevetve (is) jobban megismertük egymást.
Indulni szombaton reggel (okt.10) indultunk, de egész
úton azon töprengtünk (mármint mi, szervezõk),
hogy milyen is lenne, ha még egyet-mást el tudtunk volna
intézni. Ide tartozik az is, hogy jó lett volna (ha lett
volna idõ erre) egy nappal hamarabb kibérelni a szobákat,
elintézni a kajáltatást stb. A megérkezéssel
sem lett volna probléma, ha nem ered el az a fránya szemerkélõ
esõ. De mi reméltünk ennél rosszabbra is, ezért
nem szomorodtunk el. Nálam például (jobban mondva
az én hátizsákomban ami a V. Lóri hátát
húzta) volt viharkabát is. De másnál nem volt,
hehe, így hát én sem vettem fel. De akkor sem áztunk
bõrig. Inkább í-ztünk.
Megérkezés, elszállásolás hamar
megtörtént. Ezután nem mindenen vettem részt,
ezért bõvebben nem nyilatkozhatom. Ami talán a gólyák
emlékezetében megmarad itt következik: felkelés,
lefekvés, buli, vetélkedõk, az ún. kommandó
(eredetileg rohampályának neveztetett el), egymással
dumálgatás, kérdezz - õszintén válaszolok
játékok, foci, röplabda, gólyaindulók
ill. zászlók bemutatása, díjazások,
no meg nem kifelejtendõ a reggeli torna sem (ahol én személy
szerint nagyon meglepõdtem).
„Kábé” ennyi a programokról. Aki nem volt ott
szerintem megbánhatta. De nagyon. Ja, fentrõl kifelejtettem
a kaját is, ami nagyon-nagyon finom volt (és talán
elég is) — ezt állíthatja a sok elhízott gólya
is. Na meg a szállást is kifelejtettem megemlíteni.
Az is megfelelõ volt. Értsd: ágy puha, víz
meleg (is), ágynemû tiszta, szoba tiszta (amíg el nem
telt egy-két versenyszám és át nem öltöztünk).
Ami kellemesen meglepett: emberek megértõek, vendégszeretõk,
mosolygósak, néha elnézõek.
Mindez ami itt megemlítõdött hazugcumival a szájban
zajlott le mindenki számára többnyire. Néhányan
cumifüggõek is lettünk, olyannyira, hogy itthon sem tudunk
mindig meglenni nélküle.
No de vasárnap sajnos már kellett is visszaindulni (a
fene egye meg a hétfõi órákat — gondolták
sokan). Végül is annyira jól esett mindenkinek „gyerekeskedni”,
játszani, együtt lenni. Ergó nem azzal a vonattal jöttünk
haza amivel terveztük, hanem egy késõbbivel. Az út
hazafele már vidámabban telt: énekeltünk, nevettünk,
Évát emelgettük át az ülésen stb.
Aki volt a gólyatáborban az még egy plusz jutalomban
is részesült: az Elnök Úr kifizette nekik a beiratkozási
díjat a TMD-be. Ezért is bánhatják azok akik
nem jöttek el, mert akinek TMD tagságija van az fél
áron mehet be a bulikra is amit a TMD szervez.
-Sniffles-
Visszaaaa!
· mi is ez a tábor,
kinek szól, miért fontos
Ha az átlagembertõl megkérdik, mi az, hogy gólya,
valószínûleg arra a bizonyos költözõ
madárra gondol, melyrõl gyermekkorában oly sok állatmesét
hallott. Csakhogy e népszerû madárfaj nevével
mást/másokat is meg szoktak illetni. Röviden el is magyarázom.
Amikor a végzõs diáknak csengõzsivaj közepette
“diszkréten” tudtára adják, hogy a líceumban
nincs többé szükség rá, valahogy úgy
érzi magát, mint az a gólya, amely a tél hidege
elõl menekül nyári fészkébõl. Célja
valószínûleg egy újabb fészek, csakhogy
ez a fészek már nem ott van, ahol a régi – sokkal
messzebb. Például egy egyetem bentlakásában,
mondjuk Temesváron. Ezek a gólyák kezdetben szinte
senkit sem ismernek új környezetükben, ezért segítségükre
lehet egy olyan “menedékház”, mint a TMD, ahol megismerkedhetnek
a többi, hasonló sorban sínylõdõ gólyával.
S hogy e folyamatot gördülékenyebbé tegyék,
a TMD-sek Gólyatáborokat szerveznek.
Nos, akkor lépjünk a konkrét idõsíkba,
s álljunk meg az 1998. címû fejezet október
10-11-es alfejezeteinél. Ugyanis ekkor zajlott le a TMD II. Gólyatábora
Buziásfürdõn (az elsõ két évvel
ezelõtt esett meg, a tavalyi elmaradt), ahová egy kb. 20
tagú gólyasereg vonult el egy pár “tisztességben
megöregedett” véngólya társaságában
(gondolok itt a szervezõkre is).
A tábor lényege, jelzem még egyszer, az
volt, hogy megismerjük egymást, kapcsolatba lépjünk
egymással, hiszen mindannyian úgymond “hasonló cipõben
járunk”: magyarok vagyunk, egyetemisták, zöldfülûek
is, ha akarjátok… Aki úgy érezte, hogy tagja akar
lenni annak a közösségnek, ahová tartoznia kéne,
s ahol szívesen fogadják (no, meg volt egy kis zsebpénze),
az eljött. S most utólag, merészen állíthatom
azt, hogy senki sem tért haza keserû szájízzel
(legalábbis a kajától biztos nem).
· milyennek tûnt a társaság (vélemények),
milyen mélyre hatoltak az ismerkedések
Kétnapos programról volt szó, mely két
napot egy zárt körû éjszakai buli hidalt át.
A kitûzött vetélkedõk, szórakoztató
foglalatosságok alkalmat adtak a közelebbi ismerkedéshez.
Ebben alapvetõ támpont volt a véletlenszerû
csoportra osztás, a csapatszellem, valamint a kimondott ismerkedõ
játékok. Úgy tûnik, az erre szánt erõfeszítések
meghozták gyümölcsüket: az emberkék nagytöbbsége
a társaságnak legalább ¾-ével kíván
továbbra is közvetlen kapcsolatban maradni.
· a programok hogyan érintették a résztvevõket
(“rendezvények” lajstroma)
A programok igyekeztek a szellemesség jegyében zajlani.
Ennek az elképzelésnek többé-kevésbé
meg is volt a várt hatása. Hogy miért többé-kevésbé,
arra még a továbbiakban visszatérek. Ahogy most, két
nap távlatában visszaemlékszem, eszembe jut a faragás,
a pantomim, a kommandó, a foci- és röplabda bajnokság,
no meg a buli, s nem utolsósorban a vasárnap reggeli tornásztatás
(valószínûleg a szombat éjjeli buli fáradtságainak
kiheverésére szolgált – logikusabb magyarázatot
erre nem találtam, talán nincs is; a szívatás
mindenképpen benne volt, az biztos). Volt ott még szobrozás,
gólyahimnusz és -zászlóavatás, minden
marhasággal, ami itt szóba jöhet. Most nem is az a lényeg,
hogy a programot á-tól z-ig felvázoljam, hanem az,
hogy a gólyák többsége elégedett volt
a mûsorral. Sokan minõsítették változatosnak,
sokszínûnek ezt a két napot. Az ötletek jók
voltak, annak ellenére, hogy a kivitelezés, megvalósítás
itt-ott sántított.
· nyilatkozatok, vélemények a szervezõkrõl/fõnökökrõl
(minden, ami belefér), KRITIKÁK
Minthogy a gólyákról már szóltam,
hadd essék szó a szervezõkrõl is, hiszen nélkülük
mindez nem valósulhatott volna meg. S itt nemcsak az átlaggólya
szemszögét szeretném ismertetni, hanem azokét
is, akiknek véleménye, meglátása eltér
ettõl.
A szervezõk igyekeztek kötelességüknek, feladatuknak
eleget tenni, s azt hiszem ez sikerült is. Ezzel tehát nem
is lett volna baj, viszont a gyakorlatba helyezés, az, ahogyan azokat
a valóban jó, frappáns ötleteket a “vendégek”
elé tálalták, nem volt az igazi. Nem volt meg egy
valódi, belülrõl jövõ közeledés
“fentrõl lefelé”, annak ellenére, hogy a szándék
megvolt rá. Nem kellett volna létezzen egy felsõ/alsóbbrendûség
a szervezõk és a gólyacsapatok között –
ez határozottan érzõdött. Egyet lehet érteni
azzal, hogy rendre, vezetõ(k)re szükség van, de ezt
a tényt/szükségletet/adottságot – nem tudom minek
nevezni – sokkal elõnyösebb lett volna láthatatlanná
(nem hatástalanná!) tenni. Biztos vagyok benne, hogy lett
volna rá mód. Például, ha a szervezõstáb
is részt vesz az általuk megrendezett mûsorokban, alakíthattak
volna egy saját csapatot – mi akadálya lett volna ennek?
Úgy érzem, hogy a gólyák szívesen fogadták
volna, ha a vezetõkhöz is ugyanúgy (v. legalább
hasonlóan) viszonyulhatnak, mint társaikhoz. De ehhez az
iniciatívát “föntrõl” kellett volna megadni.
Ezzel pedig egyik fél sem veszített volna – a gólyák
nagyobb támogatást, a szervezõk pedig egy átfogóbb,
tisztább képet szereztek volna a fiatal gólyákról
(megeshet, hogy a TMD aktivitás-színvonalán javíthattak
volna ezzel, vállalkozó szellemû embereket fürkészhettek
volna ki hatékonyabb módon).
· végsõ konklúzió
Mindent egybevetve, a tábor az elvárásokat mindenképpen
teljesítette. Mint fiatal gólya, határozottan állíthatom,
hogy az effajta táborokra feltétlenül szükség
van, lényegesek a közösség kialakításban.
S mindezt egy könnyed, élménydús módszerben
valósítja meg. Még annyit hadd mondjak el, hogy sajnálhatja,
aki nem jött el…
–tily–
Visszaaaa!
Hétvégi hurka
Elõveszem a szagtalanító sprayt és
magam felé közelítve, többszörös merényletet
követek el a testnedveimbõl táplálkozó
lények ellen. Élet és halál uraként
egyetlen hosszú gombnyomással pusztítom el személyes
bioszférámat, gombákat-baktériumokat-ízeltlábúakat,
válogatás nélkül, egészen addig, amíg
a kifröstetõ gáz már könnyesre csípi
a szemem, szõrtüszõimben pedig vékony fehér
porréteg telepedik meg. Egy utolsó illatcsorrantással
bekenem orromat, homlokomat majd a nyakamat is jól bedörzsölöm.
Befödöm a gyilkos palackot, majd hirtelen mozdulattal és
utálatos reccsenéssel elnyomok egy csótányt
a sárga falon. Halk koccanással helyére kerül
a palack, begombolom ingem, megpödröm bajszam,. Kevés
izzadságot érzek hátamon és derekamon, hát
jól meglapogatom az inget, hadd szívja fel. Fülcimpám
mögött felfedezek futkorászó ujjaimmal egy kiszáradt
koszdarabkát; sercegve válik le a bõrömrõl.
Néhány hajszál ereszkedik alá a kagyló
irányában, tökéletes csendet hagyva maguk után.
Majd a langyos víz felkapja és körbehordozza õket,
várva a megfelelõ pillanatot, amikor a mélybe csusszanhat
velük. Körmömmel lekapargatom a szappanba ragadt szakálldarabkákat,
és a hajszálak után dobálom egyenként.
Az illatköd lassan felszáll, és megpillantom a tükörben
dagadozó orromat. Elfordítva fejem, megigazítom fülhajamat,
lepallom a fénylõ vízcseppeket pofaszakállamról
– rendetlenül ugrálnak szanaszét a vállamra,
a falra, tükörre, fogkefe hegyére.
Kolbászfesztiválra készülök, Békéscsabára.
-bacsa-
Visszaaaa!
Számítógép/Játszógép
Manapság annyira elterjedtek a számítógépes
játékok, hogy egyszerûen nem lehet figyelmen kívül
hagyni õket. Szinte mindenki játszott már legalább
egyszer egy számítógépes játékot,
ha egyebet nem, akkor a Windows-os Solitaire-t, vagy hasonszõrû
társait.
A számítógépes játékok minden
fejlõdési stádiumban jelen voltak. Volt ki hamarabb,
volt ki késõbb ismerkedett meg velük. Volt aki már
a ZX Spectrum, HC, Commodore 64 kategóriából való
számítógépen játszott lebilincselõ
játékokat. A gyümölcsszedõs, pontgyûjtögetõs
paneljátékoktól a helikopterszimulátorokig
(!).
Van, akinek a számítógépes játékok
286-os számítógépekkel egy idõben népszerû
számos játékkal kezdõdtek, vagy vannak az egészen
újak, akik már a modern számítógépekkel
és az egyre jobb játékokkal ismerkedtek meg elõször.
De kik voltak az elsõk? Legelõször az 1950-es évek
végén kifejlesztett minikomputerek tették lehetõvé
a számítógépes játékokat. Az
elsõ „hackerek”, az MIT Tech Model Railroad Club tagjai által
fejlesztett elsõ programok is játékok voltak. 1962-ben
jelenik meg az elsõ számítógépes játék,
a Spacewar, alapverziója a késõbb Asteroids néven
megismert arcade (lövöldözõs) játéknak,
amelyet egy 120 ezer dolláros DEC PDP 1-en játszottak.
A tervezõk már korán felismerték, hogy
az akció a fõ elem, a számukra érdekes lehetõségek
a gépnek nem abban a képességében rejlettek,
hogy ki tud számítani dolgokat., hanem abban, hogy olyan
akciókat képes megjeleníteni, amelyekben emberek is
részt vehetnek.
1960-ban már voltak olyan sakkprogramok amelyek képesek
voltak legyõzni az embert. Az Adventure-t, az elsõ számítógépes
szerepjátékot, is ilyentájban fejlesztették
ki mégpedig a stanfordi egyetemen, amelyben a játékos
rövid mondatok beírásával irányítja
a szereplõt a díszletek közt, különbözõ
rejtvények megoldására. Érdekes dolognak számított
1970-ben a John Conway, brit metematikus által írt LIFE,
egy sejtnövekedést szimuláló program , amellyel
vég nélkül lehetett matatni és szórakozni.
A hetvenes években megjelentek a videojátékok,
és a személyi számítógép. Az
elmúlt tíz évben pedig, ahogy a számítógépek
kapacitása megnõtt, a játékok is fejlõdésnek
indultak.
Csak érdekességképpen említem meg, hogy
1992-ben mintegy négyezer számítógépes
játék jelent meg, a több ezerre tehetõ ingyenes
játékon kívül. A Computer Gaming World magazin
hét típusba sorolja a jelenlegi mezõnyt: akció/arcade,
kaland, szerepjáték kaland, szimulációs, sport,
stratégiai és háborús. A kategóriák
között természetesen sok az átfedés.
Azt, hogy a számítógépes játékok
készítése is egyfajta mûvészet – akár
nevezhetnénk a nyolcadik mûvészetnek is – igazolja
az a tény is, hogy az effajta játékok világában
az olyan tervezõket, min Roberta Williams (King’s QuestÒ
kalandjáték), Lord British (UltimaÒ), Will Wright
(SimCityÒ szimulációs-stratégiai program) egyéni
látásmóddal rendelkezõ, nagyra becsült
mûvészekként tartják számon.
(a Replika társadalomtudományi folyóirat
nyomán)
– tofy –
Visszaaaa!
Széleslátókörû
emberek figyelmébe
“Tudom, hogy az egyetemek már rég nem terjesztik a fényt.
Mindenki ráunt a tudományos specializálódásra
és a racionális intellektuallizmusra. Olyan igazságról
akarunk hallani, amely nem beszûkít, hanem kibõvít,
nem elsötétít, hanem kivilágít, és
nem folyik át az emberen, mint a víz, hanem csontunkig-vérünkig
belénk ég.” – C. G. Jung.
Ha a pszichológiáról és a Pszichó-körrõl
kell beszélnem nem mondhatok el mást csak az én személyes
kapcsolatomat velük. Itt, Temesváron találkoztam elõször
úgy ezzel a fogalommal, hogy nem ijesztett meg, hogy nem tûnt
valami megfoghatatlan és csak beavatottaknak szóló
tudománynak. És ugyanakkor itt, és ezen a fogalmon
keresztül találkoztam valamivel, ami “elszédített”,
és aminek következtében megváltozott, megváltoztattam
az egész életem.
Nem hittem és most sem (nagyon) hiszek a nagy szavaknak, a fennkölt
eszmék hírdetésének, ellenben hiszek az emberekben.
Szép szavakat, és hangzatos megfogalmazásokat hallottam
a pszichológiáról és a Pszichó-körrõl
is. Ellenben volt még valami, voltak érdekesnek tûnõ
Pszichó-kör témák és voltak emberek, akik
kedvéért érdemesnek tûnt elmenni. És
számomra nagyon megérte. Azóta megnyílt elõttem
egy más világ, csodálatos emberekkel ismerkedtem és
barátkoztam meg, új lehetõségekkel találkoztam
stb.
Aztán megadatott nekem az a lehetõség, hogy (ha
nekik is megfelel) általam találkozhassanak a temesvári
egyetemisták mindezzel. És én nem elégszem
meg ennyivel. Tudom, hogy vannak diákok, akiknek vannak nagyon jó
ötleteik, meglátásaik, gondolataik. Szeretném,
ha mindezt megosztanák velem, egymással, és ha együtt
tudnánk csinálni valamit, ami több annál, mint
amire egy ember képes.
Aki ezzel egyet ért, és szívesen közremûködne
velem, és a többiekkel az önismeret, mások ismerete
stb. fejlesztésében azt szívesen látom okt.
28-án, szerdán este 8-tól a 2MV bentlakás 411-es
szobájában.
Hajdú Zoltán
Visszaaaa!
Spielberg a korongon
Az Egyesült Államokban több, mint 700 ezer, Japánban
1 millió "asztali" DVD-lejátszót vásároltak
fel egy év alatt. És általában azok tették,
akiknek már volt hagyományos videójuk.
A CD-hez hasonló, de jóval több "anyag" tárolására
való optikai lemez a videózásnak lett kitalálva.
A videoCD legnagyobb problémája az volt, hogy egy normális
hosszúságú (90-120 perces) film nem fért el
csak 3-4 vagy még több korongon, a minõség pedig
alig lépte túl egy átlagos videokazetta által
nyújtott élményt.
A nagyszámú lejátszók eladása még
nem minden; a filmgyártóknak is nyereség jár.
Márpedig a CD-hez hasonlóan, a DVD-rõl való
másolás (akár szalagra, akár DVD-re) elméletileg
minõségromlás nélkül lehetséges.
Ez pedig a világ olyan helyein is önkényes másolgatáshoz
vezet, ahol sokkal szigorúbbak a jogdíj-törvények
és a büntetések, mint mifelénk. Ebbõl
következett az a vonakodás, amit a nagy filmforgalmazók
tanúsítottak az új technológia iránt.
A másolásvédés érdekében megszületett
néhány olyan sajátos videolemez-típus, mint
a DIVX (Digital Video Express), ami egy kölcsönzési rendszeren
alapszik, melyet közösen találtak ki elektronikai áruforgalmazók,
ügyvédek és olyan filmforgalmazók, mint a Buena
Vista, a Universal, a Paramount vagy Spielberg DreamWorks-sza. A rendszer
beindítása 1997-ben történt, és 1998 elején
általános bevezetést szerettek volna elérni.
A lényeg az, hogy egy újfajta DVD-játszó a
lemezt lejátszás után 48 órával "elnémítja",
és ez csak újabb pénz lefizetése után
hozható helyre. Persze az efféle lemez jóval olcsóbb:
öt dollárkát kérnek érte mindössze,
a normál DVD 25 dollárkás árával szemben.
Az újfajta DVD-játszók egyedi jelöléseket,
"vízjelt", DES-védelmet (Data Encription Standard) és
egyéb másolásvédelmi eljárásokat
alkalmaznak - ezalatt az Interneten külön web-oldalak foglalkoznak
a DIVX feltörésével...
Mindezek okozzák, hogy egész Európában
eddig alig 200 film jelent meg DVD-n, amit 2-3 hónap alatt (egy
rövid nyári vakációban) normális körülmények
között végig lehet nézni.
Ezekután jöjjön egy kis PRO is. A DVD video-szabvány
32 nyelvû feliratozást (persze nem egyszerre az összeset),
8 féle eredeti hangot biztosít; több szögbõl
megnézhetõ jeleneteket ("multi-angle function"), többféle
történetfolyamatot ("multi-story function") és egyéb
csodákat préselnek bele a korongokba. Másfelõl,
a CD-hez hasonlóan létezik az ún. DVD-ROM is, mint
számítógépes (csak olvasható) háttértároló,
1700 és 2700 Kbyte/másodperces (!) átlagos átviteli
sebességgel, és az olvasók simán elfogadják
a jó öreg CD-t is. (A CD-ROM olvasók "egyszeres" sebessége
150 Kbyte/sec, tehát a fenti sebesség egy kb. 20-szoros CD-olvasó
sebességének felel meg.) A technológia irányelveit
az 1996-ban megjelent "A" könyv tartalmazza.
A DVD-RAM, azaz többször írható lemez szabványáért
jelenleg is folyik a harc a Matsushita, Toshiba, Hitachi és Panasonic
(csupa vágottszemû...) között - lásd a majdani
"E" könyvet. Különbözõ cégek bemutattak
3,95 gigabyte/oldal és 5,2 gigabyte/oldal méretû nagyobb
ill. kisebb sebességgel és pontossággal dolgozó
DVD-RAM lemezeket és olvasókat-írókat. Ám
az egyik legfontosabb kritérium az lenne, hogy egy kb. 5,2 Gbyte
helyet elfoglaló 2 órás mozifilm "beleférjen"
egy ilyen újraírható lemezbe. A jelenlegi egyoldalas
DVD-RAM kapacitása 2,6 Gbyte, ami eképp adattárolásra
megfelel, de mozifilmek másolgatására kevés.
Ám a Panasonic ígérgeti, hogy az író
és olvasó lézernyaláb hullámhosszának
kurtításával (ún. kéklézer-technológiával)
sikerül megugrasztani a lemezek férõhelyét. Ne
felejtsük: itt az újraírható lemezek méretérõl
volt szó.
Természetesen mindegyik cég tervezi a DVD-RAM direkt
csatolását digitális kamerákhoz, mûholdas
tv-vevõkhöz és még ki tudja mihez.(Na jó,
nálunk azért nem épp olyan természetes.)
A DVD-ROM szép lassan kitúrja a piacról a saját
nagyapját, a nálunk alig nemrég berobbant CD-ROM-ot.
Az EÁ-ban 1997-ben kb. 3öö ezer számítógépbe
épített DVD-ROM olvasót adtak el, és ez a szám
rohamosan nõ. Ilyen-olyan társaságok becslése
szerint 2002-re a világon 53 millió készülék
fog kerregni. (Romániánkat valószínûleg
nem számolták ebbe bele.)
Az egyoldalas, egyrétegû DVD-ROM kapacitása 4,7
Gbyte; ez a legelterjedtebb jelenleg, ám a kétrétegû,
8,5 Gbyte-os korongok is egyre olcsóbbak. Persze, létezik
már a 2 oldalas, 2 rétegû 17 Gbyte-os monstrum is,
ami egy ilyen kis koronghoz mérten elég jelentõs lehetõségeket
rejteget. Persze, ezek nem újraírhatók.
A könnyû kezelhetõség és az 5 és
fél órás mûsoridõ illetve a több
mint 25-ször nagyobb kapacitás adja meg talán az analóg,
szalagos videóknak illetve a hagyományos CD-ROM-oknak a kegyelemdöfést
- valamikor a következõ ezer évben.
-bacsa-
Visszaaaa!
PROFUN ’98
Valószínûleg egyes hátakon végigfut
a hideg, amikor ezt a címet meglátják, lévén
hogy él még bennük a tavalyi csõd. (Az én
hátamon legalábbis biztosan végig.) A többiek
kedvéért elmesélném azonban, mi is az a PROFUN
és miféle csõdrõl van szó.
A tavalyi Fesztivál idején, december fagyos napjaiban
NEM jelent meg (a hagyománytól eltérõen) a
PROFUN nevû irodalmi melléklet, mûvészeti antológia
és még sok más egyben. A Fesztivál egyik kézzelfogható
büszkesége mondhatnánk. (Mindenféle gúny
nélkül.) Nem jelent meg, mert: mert mindössze két
(2) személy szolgált írott anyaggal – akiktõl
ezennel elnézést is szeretnék kérni –, mert
: mert nem tudtunk egyetlen nyomdásszal sem elõre megegyezni,
mert: mert megfertõzõdött – még születése
elõtt – a Fesztivál alatt eluralkodó fejvesztett rohangászással,
mert: mert elhittük az embereknek, hogy tényleg nade õk
tényleg nem tudnak semmit alkotni amit le lehet szavakkal írni
szénnel rajzolni tussal húzni, mert: mert nem fogtunk(tam)
idejében hozzá a terep elõkészítéséhez
(reklám, emberek nyaggatása, szabadidõ feláldozása,
egyebek) egyszóval LUSTA voltam erõltetni a dolgot.
A lényeg az, hogy ezt a jótettet én személyesen
nem szeretném idén is elkövetni, azaz most istenigazából
meg kellene csinálnunk a lapot. Tehát az elõbbi bocsánatértesedezemet
intézem a grafikusokhoz is, akik jól megdolgoztak a semmiért,
valamint a legfontosabb: azon olvasókhoz, akik esetleg hiányolták
a mellékletet azalatt a bizonyos borgõzös, szórakoztató
és mûvelõ rendezvénysorozat alatt. Merem remélni,
hogy voltak ilyen személyek, és kérem õket,
ha egy mód van rá próbáljanak hozzájárulni
ahhoz, hogy kilencvennyolc legyen profán esztendõ. Jó?
-bacsa-
Visszaaaa!
M - Bajnokság
Gyerekek!
Beindult az M-bajnokság. Tudósítások is
lesznek majd az ÉSz-ben. A koordinálók a tudomásotokra
hozzák a következõket:
Rájátszás: dec.7 – dec.13 elõdöntõk
: A1 – B2, A2 – B1
Benevezés: 50 ezer lej okt.24.-ig
Mérkõzések idõtartama: 2X25 perc
Csapatcímek:
BSE, RMDSZ : Aradi út 2/216, 2/115, szerda és szombat
táncház
Utópia A, Utópia B : 2MV/410, 9C/11, 185533 Kovács
Levente
Gógólya, Gólyafos : 1C/80, 1C/27
Bolyai : 22C/7A,8B
Drótkefe : 2MV/115,414
Elmo : 7C/56,77
Csúsza : 2MV/308,414
Hunaláb : 3C/96, TMD (Szabi)
Újraindul a Totózás is (a II. fordulóvalkezdõdõen):
az eredmények szólhatnak az elsõ félidõre
és végeredményre. Az elkezdési idõpont
okt.26. Fõdíj: Hargitára (Téli Olimpia) ingyenjegy
(ez változhat). Az elsõ szelvény leadási
határideje okt.26 este 8 óra.
Visszaaaa!
Nos,
ez van kéremszépen
A TMD BILLOG pályázatot hirdet
újságunk. A forrópecsét ábráját
természetesen a tisztelt pályázóra bízzuk;
egyetlen követelmény, hogy valamiféleképpen jelképezze
a TMD-t, ám ha igazán mûvészi a billog, ez a
követelmény is elengedhetõ. Ja, és TILOS a Diákszervezet
elnökének vagy bármely más vezírének
képmását formázni meg, hiszen ki tudja, hová
kerülnek azok a pecsétek…
Ha meglesz a pályázat eredményhirdetése,
a készítõnek 1 hetes ingyenes ÉSz megrendelést
ajándékozunk (a hetet mi választjuk meg).
Ezenkívül, jövõ héttõl billogolás
lesz a TMD irodán 10h-14h között. TMD tagoknak kedvezményes
áron, gólyáknak ingyenes. Minden marhát várunk.
Egy alternatíva a billogolás mellett a fényképes
igazolvány, amihez a fényképet neked kell biztosítanod
minél hamarabb (3x4cm legyen, csoportképek, címlapfotók
kíméljetek).
A Fesztiválra plakát pályázatot hirdet
a TMD. Határidõ október 28. Jelentkezzetek minél
elõbb. Természetbeli díjazás várható.
Ugyancsak Fesztiválra logó pályázatot is indítunk
azonos határidõvel.
Az alakulófélben levõ Guzsalyas néptánccsoport
táncpróbákat tart szerdán és csütörtökön
este 20-tól 22-ig, valamint szombaton de. 11-tõl 13-ig a
Diákház (Csésze) disco termében. Mindenkit
szeretettel várunk, akinek legalább egyet dobban a szíve
a népzenétõl, -ért; kezdõknek párhuzamosan
tanítjuk az alapokat, de érdemes minél hamarabb bekapcsolódni,
hogy ne legyen túl késõ behozni a lemaradást.
Audíció
Figyelem kõkemény vagy nosztalgiázó
rokkerek! Október 26-án este a Retro Klubban a ZÖK (gy.k.
Zenei Önképzõkör) audíciót rendez
videóvetítéssel, tudósításokkal.
Beugró: ingyenes.
Filharmónia:
Ion Vidu zenelíceum
Okt. 23-án du. 6 órától Beethoven
Missa Solemnis kórusmûve lesz hallható a helyi kórus
elõadásában csupa 6300 lajosért (diákjegy).Szünettõl
ingyért, szintén diákjegy.
ALTER-NATIVE nemzetközi rövidfilm fesztivál
Marosvásárhelyen immár hatodik alkalommal kerül
megrendezésre az 5 napig tartó magas színvonalú
rendezvénysorozat okt. 28-val kezdõdõen. A helyszín
a marosvásárhelyi Kultúrpalota. Az az utóbbi
idõben lassan már 200 rövidfilme érkezett a majdnem
40 országból származó szerzõktõl.
Visszaaaa!
CopyRight ©
TMD - 1998 IX. évfolyam
Az "Érted Szól"
szerkesztöi:
Tófalvi László
- tofy
Jósa Csaba - bacsa
Sepsi Ádám
- sniffles