Érted Szól
a Temesvári Magyar Diákszervezet lapja
XI. évfolyam 12. szám
2001. május 17.

Tartalom

Kelet Balkán
Manel-e, holnap nelküle
În fiecare zi Dumnezeu te sărută pe gură
Olimpiai mozaikok
info@temesvár
XI. TMD Kupa
Hogyan gondolkoznak a temesvári diákok?
Sörfesztivál!?
Ha a múzsa táncra kelne
Rezgések… úgy két napra rá
Vissza a fômenühöz...

Kelet Balkán

Nem tudom, jött-e már úgy valaki Magyarországról Nagylak fele, hogy árut hozzon, cégnek. No ezt úgy kell elképzelni, hogy azt az árut vámolni kell. Ez sok-sok időbe telik, hiszen míg összeállítják a megfelelő papírokat, míg végigmész a különböző irodákon... Ez is sok időbe telik. Eközben a sofőrt elkísérő személy, jelen esetben lenn ülve a parkoló autóban, vigyáz az árura. Mindezt természetesen a vám épülete előtt.
A román vámosok maguk az operativitás mesterei. Hatkor váltanak. Tehát be is fejezik a munkát pontban hatkor. Igen ám, de a pecsételők hamarabb állnak munkába, mint az ellenőrzők.  Tehát vagyunk egy páran, akik várjuk az iratok elintézését. Új vámos bácsi odajön, hogy mit állok ott... Autóstól. Mondom, vámolás, papírok... Talán új igét is kitalálok. Nevet.
Munkába állnak az ellenőrzők is. Első dolog amit csinálnak, átrendezik a parkoló autókat. Velem kezdik. Megint mondom, vámolás, papírok, stb. Autókulcsod van, nincs... Békén hagynak. De ez megismétlődik még vagy hatszor. A papírok csak nem készülnek el, már 3 órája várok. A vámosok is gondolkodó emberek... Találgatják, mit is hozhatok be kicsinyke országunkba, kávét, virágokat? Mondom nem, nem azt. Hozzáteszem, hogy nem tudom elvinni az autót. Bólint... Jól felelhettem.
Három és fél óra várás után szabadulunk. Boldog vagyok, de hitetlenül nézegetem azt a helyet, ahol az imént még parkoltam... Mi baj lehetett vele, miért nem tetszett nekik az a hely? Miért nem parkolhattam ott? Nem tudom. Vajon miért csak nekem szóltak, hisz a mi autónk precedenst teremtett, három-négy is megállt mellettünk.
Pécska felé kocsikázunk. Akaratlanul is visszagondolok azokra az időkre, amikor átkutatták csomagjainkat hazafele jövet... Sokat álltunk, sokat álltunk, de legalább mozgalmas volt... 

el torro.

Vissza

 

Manel-e, holnap nelküle

HHihetetlen, milyen elkeserítő méreteket ölt a manele divat. A magunkfajta elkésett ember lassúnak tűnhet, mert ez már asszem egy éve tart. A tavalyi nyár nagy slágerei közé már szépen beépültek a román könnyűzene soha nem látott mélységeit megtestesítő fertelmek. Érdekes, hogy az ízlésficam mennyire ragályos, akik nemrég még teljesen idegenkedve hallgatták a curáj zene elektronikus, újgazdag változatát, -lehet, hogy a puszta hecc kedvéért- tömegesen mentek a sörfesztivál csalogató programjára - a szombatira. Ezt kihagytuk, OKÉ?
Értetlenül figyelve a jelenséget, gyanakodhatunk holmi státusszimbólum-jelenségre a diákok körében, mint annak idején, úgy két éve a mobil-telefonokkal: ha kell, ha nem, csöngettetjük a sörteraszon. Most az illető asztalra már nem is igen fontos, hogy kikerüljön a bunkófon, de annál inkább jó, ha a Csodagyerek nótái szólnak a megénekelt Hobby Music felvételekről. 
A manele bugyrait akaratlanul hallgatva (egy albumot sorban háromszor, de mit tegyen az ember, ha éjjel stoppol, nem rakattathatja ki magát), kezdtem párhuzamot vonni Zámbó J. sorsa és társadalmi háttere között, valamint Adrian Copilul Minune között. Az előbbi sorsáról olvasva kiderült, hogy a csepeli proli réteg egyszemélyes dalnok szakszervezete volt, viszont önmaga korlátjainak átléphetetlenségére ébredve rájött önnön szomorú sorsára, és minden ízléstelen viccel ellentétben egyszerűen öngyilkos lett, főbe lőtte magát. Román testvéréről valószínűleg sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy szívén viselné köré épült társadalmának sorsát, inkább egy szűk kör igazát bizonygatja, ahogy ez a gettó hip-hop zene főmotívuma is, talán egy olyan differenciával, hogy ez utóbbinak van valami energiája, s nemcsak olyan Yamaha balkéz-kíséret programok 35 perces szimpóziuma, és egy érettebb réteget képvisel (nem beszélve arról, hogy mára a hip-hop már valóban kultúra). Adi, ahogy ez a lakodalmasban már megszokott, köszönti hallgatóságát, majd megénekelteti magát egy haver torokkal, aki rém barom, s a szöveg meg abszurd allegória, de a felvétel hosszára jótékony hatással van, szóval a mennyiség a fontos. Volt egy szám, ahol nem tudtam, hogy ez népi hagyomány, vagy merész kísérlet a vulgárra. Bárcsak bárgyú lenne a líra, még megbocsátható lenne, mint a kommersz poptermék néhány díszes hullócsillaga, akik közrejátszottak a műfaj fejlődéséhez, ezzel ellentétben, ebben a közegben sajnos nem áll zenész gárda a háttérben, Liviun kívül, aki akkordeonozik keményen, s az ismert sémákon kívül bele is viszi egyéniségét a szólókba, mint Malmsteen vagy Satriani. Az egész felharmonikus gyűjtemény egy frusztrált -parasztosan szélsőjobbos-, Ionica ujjai alól tör elő, aki sajnos egy bizonyos skálán kívül egyebet nem is ismer, s persze, hogy rááll a keze. 
Tudhatnánk már: ez is csak múló divat, s a lakodalmas diszkósítása vissza fog szorulni egy audiotim típusú stúdió keretei közé. De ne várja senki, hogy következne egy Limp Bizkit klón vonal, a hazai populáris zene csak lassan épülhet fel egy ilyen súlyos betegségből, bármikor visszaesés mutatkozhat, főleg, hogy a média nagymacherjein múlik a jövő. A legjobb reklám az ellenreklám, tudjuk, s erre a mondásra ez a történet iskolapélda lehetne. Túlzott jóhiszeműség lenne elvárni a jövő értelmiségi rétegétől, hogy balfogását beismerje és szervezetten fellépjen egy ilyen méretű manipuláció ellen, főleg annak tudatában, hogy Temesváron évente több ezer -tízezer- közgazdász, mérnök, jogász végez. Kontraszelekció minden szinten, egy fuldokló, az elismeréséért küzdő társadalomban.

jutas.

Vissza

 

În fiecare zi Dumnezeu te sărută pe gură

NÚgy ültem le filmkritikát írni, hogy igazán nem is tudok semmi érdemlegeset mondani arról, hogy merre tart a filmezés és a román film, hiszen nem nagyon ismerek másik román filmet (ezen kívül).
Nem tudom hasonlítani, de igazából nem is akarom. Közhelyszerűen azt mondhatnám, hogy ez a film tipikusan román (jó értelemben), mert pontosan azt mutatja, ami van, és úgy, ahogy az utcán is látod.
A film első képe egy börtön, innen kerül szabadlábra a főszereplő és indul haza, hogy utána 130 percnyi szennyes ámokfutást végezzen a mai román valóságban.
A kétemeletes személyvonaton, hazafelé menet, kártyán elnyeri egy cigány feleségét, és miután megteszi "férfiúi kötelességét" ezzel szemben, az asszony megátkozza. ("-Meg fogsz halni, de nem úgy mint más emberek...")
Otthon a felesége - az egyetlen, akit szeret - az öccsétől terhesen fogadja.
Hosszú vergődés után eldönti, hogy megöli az öccsét; ezt meg is teszi, mire a cigányok bosszúból felgyújtják a házát az anyjával és feleségével együtt.
A városba utazik, találkozik egy alkoholista nővel, akivel pár napig együtt él, majd hirtelen felindulásból megöli, mert megsütötte azt a libát, amit még kártyán nyert az asszonyának.
Elszökik a városból és útban a semmi felé találkozik egy rendőrrel, akivel később összeköltözik. Együtt isznak és együtt ünnepelnek, mígnem eljön az idő, hogy a barátság kevesebb lesz a hűtlenségnél és ő meg kell ölje a barátját.
Innen kezdve a film tempója lelassul, néhány csendes nap jön egy néma lánnyal, akit ő vág le a kötélről, mert a nevelőszülei legszívesebben a szemétdombon látnák. A lány az esküvőjük után átváltozik az elvesztett libává, visszaadva neki így az egyetlen társat, a vágyott csendes élet egyetlen és utolsó ironikus emlékét.
A végső jelenet a télbe tartó erdő és benne egy ember, aki nem tud meghalni és élni sem tud, csak utazni, újra nekifutni és újra elbukni, hogy végül már ne maradjon más akarata, csak befejezni, pihenni, véget vetni az életnek.
Ennyi a cselekmény, a történetet azonban behálózzák a sötét babonák, a valós átkok, a szimbolikus állatok világa. Ezek a képek végig kísérik, magyarázzák és bonyolítják a történet lényegét. Teszik ezt egy olyan formában, hogy a végén felmented a figurát magadban és a harag helyett csak a kérdés marad, hogy vajon miért ilyen az élet, miért teszi azt velünk, amit tesz, és hol van az Isten, aki minden reggel arcon kellene csókoljon.
Nem hozzáértőként a rendezésről csak azt mondhatom, amit film-magazinokból tanultam: giccsmentes és mértéktartó, a helyszínek pont olyan mocskosak, mint Temesvár. A színészi játékról pedig csak annyit, hogy mindvégig valóságos, finom és tragikus (a színészek egytől-egyig híres színpadi színészek).
A film tele van ellentétes érzelmekkel, hol gyűlölni kell, hol nevetni a figurát, hol félni kell tőle, hogy a végére érthetővé váljon, mit is tesz az emberrel a menny és a magány.
A jó filmmel szemben mindig elfogult az ember, főleg, ha ez olyan országban készül, ahol (a pénz miatt) jól meg kell nézni, hogy a közönségnek készítjük, vagy egyszerűen csak egy jó filmet alkotunk. 
Egy ilyenfajta próbálkozás a hazai filmgyártásban mindenképpen kell, hiszen ez a film a meglévő eszközökkel (képzett színészi gárda) gazdálkodva a valóságot írja le anélkül, hogy fölösleges bölcselkedésekkel próbálna minket altatni.

attila.

Vissza

Olimpiai mozaikok

Vagy valami ilyesmi csapott meg május 10.-én és elkezdődött a csapatok megmérettetése. A startot legjobban Bihar kapta el, már a teniszben tündökölt begyűjtött 20 pontjával, Szatmár csapatának pedig nem volt teniszese, így ők csak fociztak. Az aradiak előzékenyen a lányokat engedték szóhoz jutni, akik ki is tettek magukért, megszerezték az aranyat és az ezüstöt.
A második nap csoportmérkőzései mozgatták meg talán a legjobban a diákságot. Mindenki játszott valahol. Kézilabdát, vagy kosarat, több-kevesebb hozzáértéssel, de ugyanolyan jókedvvel. Ez a nap sem hozott konkrét eredményeket, hacsak nem a kiesőknek. Ám ezek közül nem mindegyik keseredett el: Udvarhely Szatmárral egy mesébe illő barátságos mérkőzéssel zárták a napot.
Tehát a szombati napot Bihar első helyen és további jó kilátásokkal kezdte. Tartotta is pozícióját, mert a nap folyamán asztaliteniszben megint csak első volt és sikerült a röplabdát is megnyernie, amely a legtöbb pontot hozta a csapatnak. Melléjük az aradiak (Pitzy és csapata) és a vásárhelyiek zárkóztak fel, ez utóbbinak Misike szerezve fontos pontokat lábteniszben. Ezen a napon került sor az Olimpia egyik legszebb kosármeccsére is: Szentgyörgy-Vásárhely. Mindkét csapat szépet produkált, többször is fordult az eredmény, de mindvégig szoros maradt, míg a végére a szerencse a vásárhelyiek oldalára állt és három pontos előnnyel a döntőbe kerültek.
Bihar is továbbment, különösebb nehézség nélkül vezette a meccset, elegendő előnyre szert téve ahhoz, hogy a hét perccel hamarább lefújt meccsre Arad is rábólintson: igen, ezt tényleg ők nyerték volna meg. Erről a hét perces incidensről meg kell annyit jegyeznem, hogy nem viselkedtünk éppen a legmegfelelőbben. Emiatt az Olimpia szellemén egy kis csorba esett, úgy érzem. Azt sem hiszem, hogy értékelendő cselekedet lett volna, ha egyesek a ránktörő tanárokat melegebb vidékekre küldik, ezt talán a TMD kell később kimagyarázza, vagy esetleg megszenvedje... azaz mindannyian, ha jövőre nem lesz terem, ahol játsszunk. Na de feszült volt a hangulat, mindenki hajtott, felejtsük el, remélem mindenki azt teszi.
A hajtás este is folytatódott az uszodában. Itt a legjelesebb Udvarhely volt, 64 pontot szerzett, utána pedig nagyon szorosan  a következő volt a sorrend: Bihar, Szatmár (ők az úszásban szerezték a legtöbb pontot), Temesvár, Csík, Vásárhely, Arad. A szentgyörgyiek pedig, Bújdosó kivételével, szerintem félnek a víztől. Az úszásról még annyit, hogy a lányok több pontot szereztek, mint a fiúk... igaz, hogy csak egy ponttal, de Vásárhely, Udvarhely és Csík csapata is nekik köszönheti a jó eredményeket.
A vasárnapi atlétika győztese is lány volt, Ferencz Sarolta (Saci), aki egyben az olimpia talán legeredményesebb játékosa is (a szatmári úszó, Máthé Zsolt után), hiszen megnyerte az 50 m-t, a 800-at, a távolugrást, és tollasban is hozott pontot Csíknak.
Amúgy az egész csíki csapat jó formában volt vasárnap délelőtt, hiszen atlétikában 98 pontot szereztek (utánuk Bihar következett 59 ponttal), ami felhozta őket a második helyre. Az atlétika döntötte el még, hogy Arad a harmadikról az ötödik helyre csúszott. Itt már a sorrend nagyjából eldőlt, csak a csíkiak reménykedtek, hogy utolérhetik Bihart.
Délutánra színvonalas döntők, díjkiosztás és buli maradt. De ne feledkezzünk meg Ádámkáról sem, akinek külön dicséret jár, hisz a vállán vitte az egész rendezvényt, tehát ő mindenben 10 pontot érdemelt.

az olimia szelleme.
Vissza

 
 
 
 
 

Érted Szól
2001. május 17.

Főszerkesztő:  Toró Tibor
Szerkesztették: Ármos Lóránd, Katona Mihály, Kovács Árpád, Molnár Róbert, Rigó Csaba, Simon Szilárd
Grafika: Boér Attila
Tördelés: Toró Tibor
Korrektúra: Ruff Ágnes

A közölt írások nem mindig tükrözik a szerkesztők véleményét

Az Érted Szól  kiadását a Magyarországi Ifjúsági- és Sport Minisztérium és az Illyés Közalapítvány támogatja

Cím: TMD - Temesvár, 1900 Diana u. 9A/10, Románia
Tel./Fax: +40-56-195545
E-mail: esz@tmd.dnttm.ro
Web: http://hsot.tripod.com


info@temesvár

Új nap az ég alatt. Új ég a nap alatt. Okos ötlet pattant ki fejecskéinkből, reméljük okos megvalósítás után sikerül tartanunk szavunkat, hogy állandó szolgáltatásként működtessük az InfoKukacTemesvár-t. Mi is ez valójában? Egy szerény, de profi design-al rendelkező web oldal, mely minden héten frissül (szépmagyarul: ápdéjtelődik) és mindig tartalmazza a legfrissebb híreket, arról, hogy mi jó történik Temesváron az elkövetkező időben. Egyáltalán nem korlátozódik tÖmÖdÖ-s rendezvényekre, egyszerűen ezeket is magába foglalja, de ugyanakkor a színházak, mozik, jókocsmák, galériák, filharmóniák, stb., stb. programját is tartalmazza, hogy mindenki könnyen és gyorsan értesülhessen arról, hogy töltheti el aznapi vagy másnapi szabadidejét. Kategóriák szerint, időrendi sorrendbe rendezve is elérhetők az információk, köszönhetően azon kezdő programozóknak, akik az oldalt generáló programocskát írták. Korántsem arról van itt szó, hogy konkurenciát képeznénk a DeWest-nek, egyszerűen, ez a szolgáltatás web alapú, így Ingyenes, könnyebben Elérhető, csak Konkrét információkat tartalmaz, minden szubjektivitást mellőző Programajánló, és a Miénk. Látogasd tehát az oldalt, amikor nem tudod agyoncsapni az időt
aznap délutánra, amikor nem tudod, mikor lesz a legközelebbi színházi előadás, vagy éppen „mi megy” a moziban. S ha netalántán hamarabb értesülsz valamiről, mint ahogyan a TMD, írjál egy röpke levelet az info@tmd.dnttm.ro címre, s mi hamar frissítjük az oldalt az újabb rendezvényekkel. Rajta hát, bookmarkold: http://temesvar.tripod.com.

dugó.
  Vissza

 

XI. TMD Kupa

Hogy ez miből áll, gondolom, nem kell senkinek magyarázni. De hátha mégis vannak olyan emberek, akik nem tudják. 
Mint a nevéből is kiderül, ez a TMD legrégebbi rendezvénye, és a tény, hogy tizenegy éven keresztül sikerült fennmaradnia, azt bizonyítja, hogy a temesvári diákokból még nem halt ki (és reméljük, nem is fog) a szórakozásvágy. Te (aki még nem tudod) talán kint voltál az Olimpián és tetszett, hogy jól megérdemelt pihenésként egy-két sört le tudtál gurítani a torkodon magyar emberek társaságában, akkor neked ennél a Kupa többet kínál. Hát kérlek szépen a kínálat magyar egyetemistákkal, egyetemistákon való szórakozás és természetesen sörivás, amíg a készlet tart. A lényeg, hogy gyere ki, hozd magaddal négy-öt haverodat, alkossatok csapatot és vívjatok meg ti is azért a két láda sörért. De ha mégsem veszel részt ebben a nemes harcban, akkor is szeretettel várunk mint közönség, sörivó, szurkoló vagy bármi.
De ti, rutinos kupázók ezt már csak unottan olvassátok, szerintem már mindenki felvértezte magát a nélkülözhetetlen csatakiáltásokkal, csapatzászlókkal és stratégiákkal.
Egyszóval ha újonc, ha veterán vagy szeretettel várunk téged. Mi ott leszünk, hol a Temes partján, hol egy parkban, addig is figyeljétek a plakátokat.
Mi, azaz Egy rém (rendes) család

Vissza

 

Hogyan gondolkoznak a temesvári diákok?

A TMD vezetőség úgy gondolta, hogy a Nyári Olimpia olyan rendezvény, ahol jól el lehet kapni a magyar egyetemistákat, és fel lehet tenni nekik egy pár kérdést a szervezetről, kérdőív formájában. Ha te, kedves olvasó éppen elkerülted Bende Katit az Olimpia napjain, akkor nem voltál benne abban a kb. ötven emberben, akinek kiosztott abból a bizonyos kérdőívből. Ezen a lapocskán különböző kérdések voltak a TMD programjairól, a bulikról, az Észről, vezetőségről, meg a TMD tagságról.
Érdekes, de reálisnak mondható adat, hogy a megkérdezettek majdnem 53 százaléka TMD tag. Azért reális, mert számításaink szerint a Temesváron tanuló, de TMD által megmozgatott diákok kb. fele tagja a szervezetnek. 
Ugyanakkor több mint fele az embereknek nem tartja fontosnak, hogy TMD tag legyen. Ez csakis azt jelentheti, hogy a TMD által nyújtott szolgáltatások könnyen elérhetőek azok számára is, akik nem iratkoznak be. Míg a Nyári Egyetemekre és a Tanulmányi Ösztöndíjakra csakis TMD tagként jelentkezhetsz, addig a harmadik helyen álló Buli-kedvezmény még nincs igazából megoldva.
Érdekes információ az, hogy majd 3/4-e a megkérdezetteknek jónak tartja a temesvári egyetemi életet, és majdnem fele (48%-a) önkéntesen segítene rendezvények szervezésében.
A legrázósabb kérdésnek az bizonyult, hogy „Szerinted klikkes-e a TMD vezetősége?” amire a megkérdezettek 53%-a igennel válaszolt. Ez részben megmagyarázhatja a tagság távolodását a TMD-től. Érdekes lenne megtudni, hogy a TMD tagok hány százaléka gondolja úgy, hogy klikkes, illetve nem klikkes a vezetőség. Sajnos ilyen adat nem áll rendelkezésünkre, mert a százalékok az összes megkérdezett válasza alapján volt kiszámolva.
Végezetül annyit, hogy az itt leközölt százalékok nem feltétlenül reálisak, hiszen a megkérdezettek kb. 5%-át képviselik az összmagyar egyetemistáknak.
 
 

el torro.
Vissza

 

Sörfesztivál!?

A két ÉSZ között zajló események egyike volt a Sörfesztivál. Azt mondják, halottakról (itt elmúltakról) jót vagy semmit. Ha tartom magam ehhez a régi javaslathoz, akkor jobb, ha máris abbahagyom. Nem egyébért, de mindmáig szilárd meggyőződésem, hogy ha nem ittál kellő számú sört, és nem vittél megfelelő minőségű haverokat (esetleg kombinálva...), égető szükségét érezted fejed falba verésének, amiért nem maradtál inkább otthon. Miért, miért? Kifejtem, mert ezek szerint Te vagy otthon maradtál, vagy alkalmaztad a fentebb említett két érzéstelenítő valamelyikét. 
A város-zendítés péntek délben vette kezdetét. Este hétkor már nem lehetett egy tűt sem leejteni. Lehet, hogy hamarabb sem, de nem voltam még ott. Én kis naiv, úgy mentem, hogy majd csak összefutok valakivel. Na ja. Ismeritek a szénakazal meg a tű meséjét? Mobiltelefonnal még elképzelhető. De én a klasszikusok híve vagyok. Ne kövess, mert akkor Te is végigszenvedsz egy estét.
Voltak nekem ilyen-olyan elképzeléseim a fesztiválokról. Hiába na, a szülőváros meg a Sziget tele van utópiákkal. Például, hogy sok-sok féle sört lehet végigkóstolni, tűrhető lesz a zene, sőt még vizeleti lehetőségekről is álmodtam. Micsoda badarságok vannak egy elkényeztetett lányfejben... S a valóság hogy festett? Háááát, szarul. Bővebben? Nagyon szarul. 
Elsősorban a területrendezés úgy volt megoldva, hogy félórát küszködtem, hogy kijussak a tömegből, anélkül, hogy kitörjön rajtam a klausztrofóbiás hisztéria, sőt ha lehet, meg se lincseljenek. 
A sörről az egyetlen jó, amit el bírok mondani, hogy olcsó volt. De a temesvári sörön kívül nem igazán volt gazdag a felhozatal és minden pohárhoz jó sok víz is járt a sör mellé.
Zene. Arról jobb nem beszélni, bár műszakilag elég jó kellett legyen, mert még a Rózsaparkban is értettem, hogy mit üvöltöznek. Műsorilag péntek este még OK volt, a legjobb a három közül. A Cargo és a Directia 5 voltak a legnagyobb nevek. Más napokon manele meg társai. Bocs, erről bővebbet nem tudok, mert inkább hanyagoltam a terepet. 
 A megkönnyebbülés helyeit öt darab Eurodoboz jelentette, ami előtt az emberek hosszan kígyózó sorokban toporogták a vízvisszatartó indiántáncot. 
Majd kihagytam a vidámparkot. Nem vagyok nagy extrémsport-barát, de bármelyik pillanatban a bungee-t választanám a hullámvasút helyett, ami itt volt. Nem egyébért, de úgy nem állt a lábán, hogy szerintem egy életbiztosítós ügynök meggazdagodhatott volna egy este alatt. Természetesen nem csupán ez a világháborús relikvia jelentette az egyetlen szórakozási lehetőséget, de messze a legveszélyesebb volt.
Összefoglalásképpen nem volt valami nagy dobás. És így végszóként elnézést kérek azoktól a szerencsésektől, akik úgy gondolták jó volt, de szerintem....
 
 

k.s.ella.


Vissza

 

Ha a múzsa táncra kérne...

SAzok az emberek, akik néha ceruzát fognak, hogy papírra vessék gondolataikat, érzéseiket, biztosan ismerik már, hogy mi is az az IHLET. Biztosan előfordult már velük, hogy éjjel álmukban látták meg, pattantak föl és jegyezték le a kulcsszót. Vagy talán kinéztek az ablakon és megláttak egy szélben táncoló papírzacskót és rögtön tudták, hogy ez az. De az is lehet, hogy egyszerűen ültek az ágy sarkában kispárnát szorongatva és esdeklő arccal gyakorolták az invokáció ősrégi és rendkívül nemes (lásd Zrínyi) technikáját és kérlelték a múzsát, áldaná meg őket néhány rímelő szóval avagy metaforák láncaival. Ezek szerint „mindenki másképp csinálja”. Csodálatos meseíró, Lázár Ervin például a kávéfőző kotyogásáról, a porszívó szippantásáról vagy egy szeplős kisgyerekről nevezi hőseit Kotyoginak, Szippinek vagy Szeplő Szepinek.
De vajon azok, akik hozzánk valamicskét mégiscsak közelebb állnak és mondjuk az Észbe, vagy a ProFunba firkálnak, milyen ihletadóval rendelkeznek. Tűzgolyó formájában intézem körkérdésemet hozzájuk: Srácok, mi/ki a ti múzsátok, mi súgja azt, hogy most ülj le és ezt írd le, mert jó?
Válaszok következnek:
Ármos Lóri (alias Kobe Brian): Egy énekes fogalmazta meg egyszer, hogy az ő dalai tematika szerint két részre oszthatóak. Ez alapján vagy valami rosszról szolnak, vagy a szerelemről. Nos, én úgy érzem, hogy engem is ez működtet.
Lilike: Ahhoz, hogy jól és jót írjak, jó kedvem kell legyen. Ahhoz, hogy jó kedvem legyen, laza, kiegyensúlyozott kell, hogy legyek. Ahhoz hogy laza, illetve kiegyensúlyozott legyek, kell egy-két sör = > jót írok, ha iszok.
Samu: Engem az idő és a zene befolyásol. Hogyha te múzsa alatt azt érted konkrétan, hogy egy olyan entitás, amely arra késztet, hogy kisírjam vagy kihahotázzam a lelkem, akkor van egy...
Jutas: Sötét és energikus zene közben írok.
Birhof: A fáradtság. A bú, a bánat.
 
 

szréka.
Vissza

 

Rezgések… úgy két napra rá

Azt hiszem, a legjobban mindenképpen drukkolni élveztem az olimpián. De nem csak én, hanem mindenki szívvel-lélekkel beleélte magát minden sportba. Ez úgy önmagába véve jó. Mert összehozza az embereket, küzdenek a végső győzelemért.
Sajnos vannak extrém esetek is, amikor az ember annyira beleéli magát, hogy túllő a célon. Ez idén is megtörtént. Az egyik kézilabda meccs, az ügy szempontjából lényegtelen, hogy kik játszottak. Az egészből annyi fontos, hogy az egyik csapat már biztos továbbjutó volt (és itt is vezetett kb. 9 góllal) míg a másik biztos kieső. Itt történt meg, hogy pár perccel a vége előtt a vesztésre álló csapat egyik embere, elégedetlenkedve egy bírói döntéssel, nem tette el rögtön a labdát, hanem két lépés után hátradobta. Ez a labda az ellenfél egyik játékosát eltalálta, fejen vagy vállon. Az illető odament a tetteshez és vállon rúgta. Az esetet nincs miért kommentálni. A bíró példásan cselekedett: a verekedő játékost végleg kiállította, míg a haszontalankodót két percre tiltotta el a játéktól. Hogy mit kell ilyenkor tenni egy ilyen jellegű rendezvényen, az elég világos. Az olimpia szellemére és sportszerűségére hivatkozva el lehet tiltani a sportszerűtlen játékost. Mivel nem volt még erre példa és a megrúgott játékos sem kérte a másik eltiltását, az ügy végül is egy bocsánatkéréssel elsimult. Tehát nincsenek sértett felek.
Talán a jövőre nézve okos ötletnek tarthatjuk, hogy ilyen esetben az illető játékost automatikusan el kéne tiltani a további részvételtől. Óvintézkedésként, hogy az indulatok ne uralkodjanak el rajtuk, illetve másokon. Így meggátolva, hogy az olimpia szellemén csorba essék.

el torro.
Vissza