Kelet
Balkán
Nem tudom,
jött-e már úgy valaki Magyarországról Nagylak fele, hogy árut hozzon, cégnek.
No ezt úgy kell elképzelni, hogy azt az árut vámolni kell. Ez sok-sok időbe
telik, hiszen míg összeállítják a megfelelő papírokat, míg végigmész a
különböző irodákon... Ez is sok időbe telik. Eközben a sofőrt elkísérő
személy, jelen esetben lenn ülve a parkoló autóban, vigyáz az árura. Mindezt
természetesen a vám épülete előtt.
A román
vámosok maguk az operativitás mesterei. Hatkor váltanak. Tehát be is fejezik
a munkát pontban hatkor. Igen ám, de a pecsételők hamarabb állnak munkába,
mint az ellenőrzők. Tehát vagyunk egy páran, akik várjuk az iratok
elintézését. Új vámos bácsi odajön, hogy mit állok ott... Autóstól. Mondom,
vámolás, papírok... Talán új igét is kitalálok. Nevet.
Munkába
állnak az ellenőrzők is. Első dolog amit csinálnak, átrendezik a parkoló
autókat. Velem kezdik. Megint mondom, vámolás, papírok, stb. Autókulcsod
van, nincs... Békén hagynak. De ez megismétlődik még vagy hatszor. A papírok
csak nem készülnek el, már 3 órája várok. A vámosok is gondolkodó emberek...
Találgatják, mit is hozhatok be kicsinyke országunkba, kávét, virágokat?
Mondom nem, nem azt. Hozzáteszem, hogy nem tudom elvinni az autót. Bólint...
Jól felelhettem.
Három
és fél óra várás után szabadulunk. Boldog vagyok, de hitetlenül nézegetem
azt a helyet, ahol az imént még parkoltam... Mi baj lehetett vele, miért
nem tetszett nekik az a hely? Miért nem parkolhattam ott? Nem tudom. Vajon
miért csak nekem szóltak, hisz a mi autónk precedenst teremtett, három-négy
is megállt mellettünk.
Pécska
felé kocsikázunk. Akaratlanul is visszagondolok azokra az időkre, amikor
átkutatták csomagjainkat hazafele jövet... Sokat álltunk, sokat álltunk,
de legalább mozgalmas volt...
el
torro.
Vissza
Manel-e,
holnap nelküle
HHihetetlen,
milyen elkeserítő méreteket ölt a manele divat. A magunkfajta elkésett
ember lassúnak tűnhet, mert ez már asszem egy éve tart. A tavalyi nyár
nagy slágerei közé már szépen beépültek a román könnyűzene soha nem látott
mélységeit megtestesítő fertelmek. Érdekes, hogy az ízlésficam mennyire
ragályos, akik nemrég még teljesen idegenkedve hallgatták a curáj zene
elektronikus, újgazdag változatát, -lehet, hogy a puszta hecc kedvéért-
tömegesen mentek a sörfesztivál csalogató programjára - a szombatira. Ezt
kihagytuk, OKÉ?
Értetlenül
figyelve a jelenséget, gyanakodhatunk holmi státusszimbólum-jelenségre
a diákok körében, mint annak idején, úgy két éve a mobil-telefonokkal:
ha kell, ha nem, csöngettetjük a sörteraszon. Most az illető asztalra már
nem is igen fontos, hogy kikerüljön a bunkófon, de annál inkább jó, ha
a Csodagyerek nótái szólnak a megénekelt Hobby Music felvételekről.
A manele
bugyrait akaratlanul hallgatva (egy albumot sorban háromszor, de mit tegyen
az ember, ha éjjel stoppol, nem rakattathatja ki magát), kezdtem párhuzamot
vonni Zámbó J. sorsa és társadalmi háttere között, valamint Adrian Copilul
Minune között. Az előbbi sorsáról olvasva kiderült, hogy a csepeli proli
réteg egyszemélyes dalnok szakszervezete volt, viszont önmaga korlátjainak
átléphetetlenségére ébredve rájött önnön szomorú sorsára, és minden ízléstelen
viccel ellentétben egyszerűen öngyilkos lett, főbe lőtte magát. Román testvéréről
valószínűleg sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy szívén viselné
köré épült társadalmának sorsát, inkább egy szűk kör igazát bizonygatja,
ahogy ez a gettó hip-hop zene főmotívuma is, talán egy olyan differenciával,
hogy ez utóbbinak van valami energiája, s nemcsak olyan Yamaha balkéz-kíséret
programok 35 perces szimpóziuma, és egy érettebb réteget képvisel (nem
beszélve arról, hogy mára a hip-hop már valóban kultúra). Adi, ahogy ez
a lakodalmasban már megszokott, köszönti hallgatóságát, majd megénekelteti
magát egy haver torokkal, aki rém barom, s a szöveg meg abszurd allegória,
de a felvétel hosszára jótékony hatással van, szóval a mennyiség a fontos.
Volt egy szám, ahol nem tudtam, hogy ez népi hagyomány, vagy merész kísérlet
a vulgárra. Bárcsak bárgyú lenne a líra, még megbocsátható lenne, mint
a kommersz poptermék néhány díszes hullócsillaga, akik közrejátszottak
a műfaj fejlődéséhez, ezzel ellentétben, ebben a közegben sajnos nem áll
zenész gárda a háttérben, Liviun kívül, aki akkordeonozik keményen, s az
ismert sémákon kívül bele is viszi egyéniségét a szólókba, mint Malmsteen
vagy Satriani. Az egész felharmonikus gyűjtemény egy frusztrált -parasztosan
szélsőjobbos-, Ionica ujjai alól tör elő, aki sajnos egy bizonyos skálán
kívül egyebet nem is ismer, s persze, hogy rááll a keze.
Tudhatnánk
már: ez is csak múló divat, s a lakodalmas diszkósítása vissza fog szorulni
egy audiotim típusú stúdió keretei közé. De ne várja senki, hogy következne
egy Limp Bizkit klón vonal, a hazai populáris zene csak lassan épülhet
fel egy ilyen súlyos betegségből, bármikor visszaesés mutatkozhat, főleg,
hogy a média nagymacherjein múlik a jövő. A legjobb reklám az ellenreklám,
tudjuk, s erre a mondásra ez a történet iskolapélda lehetne. Túlzott jóhiszeműség
lenne elvárni a jövő értelmiségi rétegétől, hogy balfogását beismerje és
szervezetten fellépjen egy ilyen méretű manipuláció ellen, főleg annak
tudatában, hogy Temesváron évente több ezer -tízezer- közgazdász, mérnök,
jogász végez. Kontraszelekció minden szinten, egy fuldokló, az elismeréséért
küzdő társadalomban.
jutas.
Vissza
În
fiecare zi Dumnezeu te sărută pe gură
NÚgy
ültem le filmkritikát írni, hogy igazán nem is tudok semmi érdemlegeset
mondani arról, hogy merre tart a filmezés és a román film, hiszen nem nagyon
ismerek másik román filmet (ezen kívül).
Nem
tudom hasonlítani, de igazából nem is akarom. Közhelyszerűen azt mondhatnám,
hogy ez a film tipikusan román (jó értelemben), mert pontosan azt mutatja,
ami van, és úgy, ahogy az utcán is látod.
A film
első képe egy börtön, innen kerül szabadlábra a főszereplő és indul haza,
hogy utána 130 percnyi szennyes ámokfutást végezzen a mai román valóságban.
A kétemeletes
személyvonaton, hazafelé menet, kártyán elnyeri egy cigány feleségét, és
miután megteszi "férfiúi kötelességét" ezzel szemben, az asszony megátkozza.
("-Meg fogsz halni, de nem úgy mint más emberek...")
Otthon
a felesége - az egyetlen, akit szeret - az öccsétől terhesen fogadja.
Hosszú
vergődés után eldönti, hogy megöli az öccsét; ezt meg is teszi, mire a
cigányok bosszúból felgyújtják a házát az anyjával és feleségével együtt.
A városba
utazik, találkozik egy alkoholista nővel, akivel pár napig együtt él, majd
hirtelen felindulásból megöli, mert megsütötte azt a libát, amit még kártyán
nyert az asszonyának.
Elszökik
a városból és útban a semmi felé találkozik egy rendőrrel, akivel később
összeköltözik. Együtt isznak és együtt ünnepelnek, mígnem eljön az idő,
hogy a barátság kevesebb lesz a hűtlenségnél és ő meg kell ölje a barátját.
Innen
kezdve a film tempója lelassul, néhány csendes nap jön egy néma lánnyal,
akit ő vág le a kötélről, mert a nevelőszülei legszívesebben a szemétdombon
látnák. A lány az esküvőjük után átváltozik az elvesztett libává, visszaadva
neki így az egyetlen társat, a vágyott csendes élet egyetlen és utolsó
ironikus emlékét.
A végső
jelenet a télbe tartó erdő és benne egy ember, aki nem tud meghalni és
élni sem tud, csak utazni, újra nekifutni és újra elbukni, hogy végül már
ne maradjon más akarata, csak befejezni, pihenni, véget vetni az életnek.
Ennyi
a cselekmény, a történetet azonban behálózzák a sötét babonák, a valós
átkok, a szimbolikus állatok világa. Ezek a képek végig kísérik, magyarázzák
és bonyolítják a történet lényegét. Teszik ezt egy olyan formában, hogy
a végén felmented a figurát magadban és a harag helyett csak a kérdés marad,
hogy vajon miért ilyen az élet, miért teszi azt velünk, amit tesz, és hol
van az Isten, aki minden reggel arcon kellene csókoljon.
Nem
hozzáértőként a rendezésről csak azt mondhatom, amit film-magazinokból
tanultam: giccsmentes és mértéktartó, a helyszínek pont olyan mocskosak,
mint Temesvár. A színészi játékról pedig csak annyit, hogy mindvégig valóságos,
finom és tragikus (a színészek egytől-egyig híres színpadi színészek).
A film
tele van ellentétes érzelmekkel, hol gyűlölni kell, hol nevetni a figurát,
hol félni kell tőle, hogy a végére érthetővé váljon, mit is tesz az emberrel
a menny és a magány.
A jó
filmmel szemben mindig elfogult az ember, főleg, ha ez olyan országban
készül, ahol (a pénz miatt) jól meg kell nézni, hogy a közönségnek készítjük,
vagy egyszerűen csak egy jó filmet alkotunk.
Egy
ilyenfajta próbálkozás a hazai filmgyártásban mindenképpen kell, hiszen
ez a film a meglévő eszközökkel (képzett színészi gárda) gazdálkodva a
valóságot írja le anélkül, hogy fölösleges bölcselkedésekkel próbálna minket
altatni.
attila.
Vissza
Olimpiai
mozaikok
Vagy
valami ilyesmi csapott meg május 10.-én és elkezdődött a csapatok megmérettetése.
A startot legjobban Bihar kapta el, már a teniszben tündökölt begyűjtött
20 pontjával, Szatmár csapatának pedig nem volt teniszese, így ők csak
fociztak. Az aradiak előzékenyen a lányokat engedték szóhoz jutni, akik
ki is tettek magukért, megszerezték az aranyat és az ezüstöt.
A második
nap csoportmérkőzései mozgatták meg talán a legjobban a diákságot. Mindenki
játszott valahol. Kézilabdát, vagy kosarat, több-kevesebb hozzáértéssel,
de ugyanolyan jókedvvel. Ez a nap sem hozott konkrét eredményeket, hacsak
nem a kiesőknek. Ám ezek közül nem mindegyik keseredett el: Udvarhely Szatmárral
egy mesébe illő barátságos mérkőzéssel zárták a napot.
Tehát
a szombati napot Bihar első helyen és további jó kilátásokkal kezdte. Tartotta
is pozícióját, mert a nap folyamán asztaliteniszben megint csak első volt
és sikerült a röplabdát is megnyernie, amely a legtöbb pontot hozta a csapatnak.
Melléjük az aradiak (Pitzy és csapata) és a vásárhelyiek zárkóztak fel,
ez utóbbinak Misike szerezve fontos pontokat lábteniszben. Ezen a napon
került sor az Olimpia egyik legszebb kosármeccsére is: Szentgyörgy-Vásárhely.
Mindkét csapat szépet produkált, többször is fordult az eredmény, de mindvégig
szoros maradt, míg a végére a szerencse a vásárhelyiek oldalára állt és
három pontos előnnyel a döntőbe kerültek.
Bihar
is továbbment, különösebb nehézség nélkül vezette a meccset, elegendő előnyre
szert téve ahhoz, hogy a hét perccel hamarább lefújt meccsre Arad is rábólintson:
igen, ezt tényleg ők nyerték volna meg. Erről a hét perces incidensről
meg kell annyit jegyeznem, hogy nem viselkedtünk éppen a legmegfelelőbben.
Emiatt az Olimpia szellemén egy kis csorba esett, úgy érzem. Azt sem hiszem,
hogy értékelendő cselekedet lett volna, ha egyesek a ránktörő tanárokat
melegebb vidékekre küldik, ezt talán a TMD kell később kimagyarázza, vagy
esetleg megszenvedje... azaz mindannyian, ha jövőre nem lesz terem, ahol
játsszunk. Na de feszült volt a hangulat, mindenki hajtott, felejtsük el,
remélem mindenki azt teszi.
A hajtás
este is folytatódott az uszodában. Itt a legjelesebb Udvarhely volt, 64
pontot szerzett, utána pedig nagyon szorosan a következő volt a sorrend:
Bihar, Szatmár (ők az úszásban szerezték a legtöbb pontot), Temesvár, Csík,
Vásárhely, Arad. A szentgyörgyiek pedig, Bújdosó kivételével, szerintem
félnek a víztől. Az úszásról még annyit, hogy a lányok több pontot szereztek,
mint a fiúk... igaz, hogy csak egy ponttal, de Vásárhely, Udvarhely és
Csík csapata is nekik köszönheti a jó eredményeket.
A vasárnapi
atlétika győztese is lány volt, Ferencz Sarolta (Saci), aki egyben az olimpia
talán legeredményesebb játékosa is (a szatmári úszó, Máthé Zsolt után),
hiszen megnyerte az 50 m-t, a 800-at, a távolugrást, és tollasban is hozott
pontot Csíknak.
Amúgy
az egész csíki csapat jó formában volt vasárnap délelőtt, hiszen atlétikában
98 pontot szereztek (utánuk Bihar következett 59 ponttal), ami felhozta
őket a második helyre. Az atlétika döntötte el még, hogy Arad a harmadikról
az ötödik helyre csúszott. Itt már a sorrend nagyjából eldőlt, csak a csíkiak
reménykedtek, hogy utolérhetik Bihart.
Délutánra
színvonalas döntők, díjkiosztás és buli maradt. De ne feledkezzünk meg
Ádámkáról sem, akinek külön dicséret jár, hisz a vállán vitte az egész
rendezvényt, tehát ő mindenben 10 pontot érdemelt.
az
olimia szelleme.
Vissza
Érted
Szól
2001. május 17.
Főszerkesztő:
Toró Tibor
Szerkesztették:
Ármos Lóránd, Katona Mihály, Kovács Árpád, Molnár Róbert, Rigó Csaba, Simon
Szilárd
Grafika:
Boér Attila
Tördelés:
Toró Tibor
Korrektúra:
Ruff Ágnes
A közölt írások nem mindig tükrözik a szerkesztők véleményét
Az Érted Szól kiadását a Magyarországi Ifjúsági- és Sport Minisztérium és az Illyés Közalapítvány támogatja
Cím:
TMD - Temesvár, 1900 Diana u. 9A/10, Románia Tel./Fax:
+40-56-195545 E-mail:
esz@tmd.dnttm.ro Web:
http://hsot.tripod.com
|
|
info@temesvár
Új nap
az ég alatt. Új ég a nap alatt. Okos ötlet pattant ki fejecskéinkből, reméljük
okos megvalósítás után sikerül tartanunk szavunkat, hogy állandó szolgáltatásként
működtessük az InfoKukacTemesvár-t. Mi is ez valójában? Egy szerény, de
profi design-al rendelkező web oldal, mely minden héten frissül (szépmagyarul:
ápdéjtelődik) és mindig tartalmazza a legfrissebb híreket, arról, hogy
mi jó történik Temesváron az elkövetkező időben. Egyáltalán nem korlátozódik
tÖmÖdÖ-s rendezvényekre, egyszerűen ezeket is magába foglalja, de ugyanakkor
a színházak, mozik, jókocsmák, galériák, filharmóniák, stb., stb. programját
is tartalmazza, hogy mindenki könnyen és gyorsan értesülhessen arról, hogy
töltheti el aznapi vagy másnapi szabadidejét. Kategóriák szerint, időrendi
sorrendbe rendezve is elérhetők az információk, köszönhetően azon kezdő
programozóknak, akik az oldalt generáló programocskát írták. Korántsem
arról van itt szó, hogy konkurenciát képeznénk a DeWest-nek, egyszerűen,
ez a szolgáltatás web alapú, így Ingyenes, könnyebben Elérhető, csak Konkrét
információkat tartalmaz, minden szubjektivitást mellőző Programajánló,
és a Miénk. Látogasd tehát az oldalt, amikor nem tudod agyoncsapni az időt
aznap
délutánra, amikor nem tudod, mikor lesz a legközelebbi színházi előadás,
vagy éppen „mi megy” a moziban. S ha netalántán hamarabb értesülsz valamiről,
mint ahogyan a TMD, írjál egy röpke levelet az info@tmd.dnttm.ro címre,
s mi hamar frissítjük az oldalt az újabb rendezvényekkel. Rajta hát, bookmarkold:
http://temesvar.tripod.com.
dugó.
Vissza
XI.
TMD Kupa
Hogy
ez miből áll, gondolom, nem kell senkinek magyarázni. De hátha mégis vannak
olyan emberek, akik nem tudják.
Mint
a nevéből is kiderül, ez a TMD legrégebbi rendezvénye, és a tény, hogy
tizenegy éven keresztül sikerült fennmaradnia, azt bizonyítja, hogy a temesvári
diákokból még nem halt ki (és reméljük, nem is fog) a szórakozásvágy. Te
(aki még nem tudod) talán kint voltál az Olimpián és tetszett, hogy jól
megérdemelt pihenésként egy-két sört le tudtál gurítani a torkodon magyar
emberek társaságában, akkor neked ennél a Kupa többet kínál. Hát kérlek
szépen a kínálat magyar egyetemistákkal, egyetemistákon való szórakozás
és természetesen sörivás, amíg a készlet tart. A lényeg, hogy gyere ki,
hozd magaddal négy-öt haverodat, alkossatok csapatot és vívjatok meg ti
is azért a két láda sörért. De ha mégsem veszel részt ebben a nemes harcban,
akkor is szeretettel várunk mint közönség, sörivó, szurkoló vagy bármi.
De ti,
rutinos kupázók ezt már csak unottan olvassátok, szerintem már mindenki
felvértezte magát a nélkülözhetetlen csatakiáltásokkal, csapatzászlókkal
és stratégiákkal.
Egyszóval
ha újonc, ha veterán vagy szeretettel várunk téged. Mi ott leszünk, hol
a Temes partján, hol egy parkban, addig is figyeljétek a plakátokat.
Mi,
azaz Egy rém (rendes) család
Vissza
Hogyan
gondolkoznak a temesvári diákok?
A TMD
vezetőség úgy gondolta, hogy a Nyári Olimpia olyan rendezvény, ahol jól
el lehet kapni a magyar egyetemistákat, és fel lehet tenni nekik egy pár
kérdést a szervezetről, kérdőív formájában. Ha te, kedves olvasó éppen
elkerülted Bende Katit az Olimpia napjain, akkor nem voltál benne abban
a kb. ötven emberben, akinek kiosztott abból a bizonyos kérdőívből. Ezen
a lapocskán különböző kérdések voltak a TMD programjairól, a bulikról,
az Észről, vezetőségről, meg a TMD tagságról.
Érdekes,
de reálisnak mondható adat, hogy a megkérdezettek majdnem 53 százaléka
TMD tag. Azért reális, mert számításaink szerint a Temesváron tanuló, de
TMD által megmozgatott diákok kb. fele tagja a szervezetnek.
Ugyanakkor
több mint fele az embereknek nem tartja fontosnak, hogy TMD tag legyen.
Ez csakis azt jelentheti, hogy a TMD által nyújtott szolgáltatások könnyen
elérhetőek azok számára is, akik nem iratkoznak be. Míg a Nyári Egyetemekre
és a Tanulmányi Ösztöndíjakra csakis TMD tagként jelentkezhetsz, addig
a harmadik helyen álló Buli-kedvezmény még nincs igazából megoldva.
Érdekes
információ az, hogy majd 3/4-e a megkérdezetteknek jónak tartja a temesvári
egyetemi életet, és majdnem fele (48%-a) önkéntesen segítene rendezvények
szervezésében.
A legrázósabb
kérdésnek az bizonyult, hogy „Szerinted klikkes-e a TMD vezetősége?” amire
a megkérdezettek 53%-a igennel válaszolt. Ez részben megmagyarázhatja a
tagság távolodását a TMD-től. Érdekes lenne megtudni, hogy a TMD tagok
hány százaléka gondolja úgy, hogy klikkes, illetve nem klikkes a vezetőség.
Sajnos ilyen adat nem áll rendelkezésünkre, mert a százalékok az összes
megkérdezett válasza alapján volt kiszámolva.
Végezetül
annyit, hogy az itt leközölt százalékok nem feltétlenül reálisak, hiszen
a megkérdezettek kb. 5%-át képviselik az összmagyar egyetemistáknak.
el
torro.
Vissza
Sörfesztivál!?
A két
ÉSZ között zajló események egyike volt a Sörfesztivál. Azt mondják, halottakról
(itt elmúltakról) jót vagy semmit. Ha tartom magam ehhez a régi javaslathoz,
akkor jobb, ha máris abbahagyom. Nem egyébért, de mindmáig szilárd meggyőződésem,
hogy ha nem ittál kellő számú sört, és nem vittél megfelelő minőségű haverokat
(esetleg kombinálva...), égető szükségét érezted fejed falba verésének,
amiért nem maradtál inkább otthon. Miért, miért? Kifejtem, mert ezek szerint
Te vagy otthon maradtál, vagy alkalmaztad a fentebb említett két érzéstelenítő
valamelyikét.
A város-zendítés
péntek délben vette kezdetét. Este hétkor már nem lehetett egy tűt sem
leejteni. Lehet, hogy hamarabb sem, de nem voltam még ott. Én kis naiv,
úgy mentem, hogy majd csak összefutok valakivel. Na ja. Ismeritek a szénakazal
meg a tű meséjét? Mobiltelefonnal még elképzelhető. De én a klasszikusok
híve vagyok. Ne kövess, mert akkor Te is végigszenvedsz egy estét.
Voltak
nekem ilyen-olyan elképzeléseim a fesztiválokról. Hiába na, a szülőváros
meg a Sziget tele van utópiákkal. Például, hogy sok-sok féle sört lehet
végigkóstolni, tűrhető lesz a zene, sőt még vizeleti lehetőségekről is
álmodtam. Micsoda badarságok vannak egy elkényeztetett lányfejben... S
a valóság hogy festett? Háááát, szarul. Bővebben? Nagyon szarul.
Elsősorban
a területrendezés úgy volt megoldva, hogy félórát küszködtem, hogy kijussak
a tömegből, anélkül, hogy kitörjön rajtam a klausztrofóbiás hisztéria,
sőt ha lehet, meg se lincseljenek.
A sörről
az egyetlen jó, amit el bírok mondani, hogy olcsó volt. De a temesvári
sörön kívül nem igazán volt gazdag a felhozatal és minden pohárhoz jó sok
víz is járt a sör mellé.
Zene.
Arról jobb nem beszélni, bár műszakilag elég jó kellett legyen, mert még
a Rózsaparkban is értettem, hogy mit üvöltöznek. Műsorilag péntek este
még OK volt, a legjobb a három közül. A Cargo és a Directia 5 voltak a
legnagyobb nevek. Más napokon manele meg társai. Bocs, erről bővebbet nem
tudok, mert inkább hanyagoltam a terepet.
A
megkönnyebbülés helyeit öt darab Eurodoboz jelentette, ami előtt az emberek
hosszan kígyózó sorokban toporogták a vízvisszatartó indiántáncot.
Majd
kihagytam a vidámparkot. Nem vagyok nagy extrémsport-barát, de bármelyik
pillanatban a bungee-t választanám a hullámvasút helyett, ami itt volt.
Nem egyébért, de úgy nem állt a lábán, hogy szerintem egy életbiztosítós
ügynök meggazdagodhatott volna egy este alatt. Természetesen nem csupán
ez a világháborús relikvia jelentette az egyetlen szórakozási lehetőséget,
de messze a legveszélyesebb volt.
Összefoglalásképpen
nem volt valami nagy dobás. És így végszóként elnézést kérek azoktól a
szerencsésektől, akik úgy gondolták jó volt, de szerintem....
k.s.ella.
Vissza
Ha
a múzsa táncra kérne...
SAzok
az emberek, akik néha ceruzát fognak, hogy papírra vessék gondolataikat,
érzéseiket, biztosan ismerik már, hogy mi is az az IHLET. Biztosan előfordult
már velük, hogy éjjel álmukban látták meg, pattantak föl és jegyezték le
a kulcsszót. Vagy talán kinéztek az ablakon és megláttak egy szélben táncoló
papírzacskót és rögtön tudták, hogy ez az. De az is lehet, hogy egyszerűen
ültek az ágy sarkában kispárnát szorongatva és esdeklő arccal gyakorolták
az invokáció ősrégi és rendkívül nemes (lásd Zrínyi) technikáját és kérlelték
a múzsát, áldaná meg őket néhány rímelő szóval avagy metaforák láncaival.
Ezek szerint „mindenki másképp csinálja”. Csodálatos meseíró, Lázár Ervin
például a kávéfőző kotyogásáról, a porszívó szippantásáról vagy egy szeplős
kisgyerekről nevezi hőseit Kotyoginak, Szippinek vagy Szeplő Szepinek.
De vajon
azok, akik hozzánk valamicskét mégiscsak közelebb állnak és mondjuk az
Észbe, vagy a ProFunba firkálnak, milyen ihletadóval rendelkeznek. Tűzgolyó
formájában intézem körkérdésemet hozzájuk: Srácok, mi/ki a ti múzsátok,
mi súgja azt, hogy most ülj le és ezt írd le, mert jó?
Válaszok
következnek:
Ármos
Lóri (alias Kobe Brian): Egy énekes fogalmazta meg egyszer, hogy az ő dalai
tematika szerint két részre oszthatóak. Ez alapján vagy valami rosszról
szolnak, vagy a szerelemről. Nos, én úgy érzem, hogy engem is ez működtet.
Lilike: Ahhoz, hogy jól és jót írjak, jó kedvem kell
legyen. Ahhoz, hogy jó kedvem legyen, laza, kiegyensúlyozott kell, hogy
legyek. Ahhoz hogy laza, illetve kiegyensúlyozott legyek, kell egy-két sör
=
> jót írok, ha iszok.
Samu:
Engem az idő és a zene befolyásol. Hogyha te múzsa alatt azt érted konkrétan,
hogy egy olyan entitás, amely arra késztet, hogy kisírjam vagy kihahotázzam
a lelkem, akkor van egy...
Jutas:
Sötét és energikus zene közben írok.
Birhof:
A fáradtság. A bú, a bánat.
szréka.
Vissza
Rezgések…
úgy két napra rá
Azt hiszem,
a legjobban mindenképpen drukkolni élveztem az olimpián. De nem csak én,
hanem mindenki szívvel-lélekkel beleélte magát minden sportba. Ez úgy önmagába
véve jó. Mert összehozza az embereket, küzdenek a végső győzelemért.
Sajnos
vannak extrém esetek is, amikor az ember annyira beleéli magát, hogy túllő
a célon. Ez idén is megtörtént. Az egyik kézilabda meccs, az ügy szempontjából
lényegtelen, hogy kik játszottak. Az egészből annyi fontos, hogy az egyik
csapat már biztos továbbjutó volt (és itt is vezetett kb. 9 góllal) míg
a másik biztos kieső. Itt történt meg, hogy pár perccel a vége előtt a
vesztésre álló csapat egyik embere, elégedetlenkedve egy bírói döntéssel,
nem tette el rögtön a labdát, hanem két lépés után hátradobta. Ez a labda
az ellenfél egyik játékosát eltalálta, fejen vagy vállon. Az illető odament
a tetteshez és vállon rúgta. Az esetet nincs miért kommentálni. A bíró
példásan cselekedett: a verekedő játékost végleg kiállította, míg a haszontalankodót
két percre tiltotta el a játéktól. Hogy mit kell ilyenkor tenni egy ilyen
jellegű rendezvényen, az elég világos. Az olimpia szellemére és sportszerűségére
hivatkozva el lehet tiltani a sportszerűtlen játékost. Mivel nem volt még
erre példa és a megrúgott játékos sem kérte a másik eltiltását, az ügy
végül is egy bocsánatkéréssel elsimult. Tehát nincsenek sértett felek.
Talán
a jövőre nézve okos ötletnek tarthatjuk, hogy ilyen esetben az illető játékost
automatikusan el kéne tiltani a további részvételtől. Óvintézkedésként,
hogy az indulatok ne uralkodjanak el rajtuk, illetve másokon. Így meggátolva,
hogy az olimpia szellemén csorba essék.
el
torro.
Vissza
|