csetre borka

j

Csetre Borka

...bohó vagy és üde,mint a frissen meszelt kék ég és a harmatos fû zöldje...ma újra süt a nap, vagy esik, de mi ez a téboly te szép virág, s sötétkék alatt ezüstcsillaggal ölelkezel s kacsintasz a holdra kedvesem?Az jó, mint kora hajnalban forró teát inni, a vörös napfelkeltében megálmodni a jövõt, mint ahogy nem volt és nem lesz, mert mi köze hozzá! Álmodj szépeket kis angyal!...én tûzvöröset álmodtam az éjjel s nagy hegyekrõl, amiket megmászok...hajmeresztõ sziklák és virágok...alkonyodik s hallottam a harangot kis faluban, kis templomban, az út felfelé vezet a templomig...tövében hegedûszó...fölötte csillagos ég hófehér pelyheket szór a tájra s magas a kedved a magas hóban kedvesem...különösen amikor meleg fény lopódzik ki a nyitott ajtón és kellemes bíborvörös muzsikaszó...nem tudsz enélkül élni kedvesem, mert hatalmas a muzsika és a hóra vetõdõ hold fénye s nagy a határ, széles a lelked, a világ is elfér benne...de te szomjas vagy lelkem és miért nem iszod a világot s mikor a vérvörös tûz



lobog benned és a határon fekete föld és sötétkék égalja közt, ne fázz lelkem, csak járd el a táncod, s ha jól járod, hát az utolsó táncod, s letéped láncod, a testet, s már nem számít a világ széltében-hosszában...s vigyázz, hogy úgy repülj, mint aki tudja, hogy nem zuhanhat!...

Bárminemû kérdéssel, ötlettel fordulj bizalommal a webmesterhez
@